Orvos Válaszol

Gyereknevelés kategória

Bodnár Csilla

Bodnár Csilla (gyermek klinikai szakpszichológus) válasza
a Testvérféltékenység kisebb testvérnél (a nagy irányában) kérdésre

Testvérféltékenység kisebb testvérnél (a nagy irányában)

Kedves Pszichológus,

Két gyermekem van, a fiam 6, a kislányom lassan 2,5 éves. A problémám a testvérféltékenység, amely meglepő módon a kisebben ütközik ki és kb fél éve tart. Sajnos mindenhol csak arról lehet olvasni, hogy a nagyobb lesz féltékeny, erre fel is készültem anno. 

A pici az elmúlt fél évben sokat bántja a nagyot, taszigatja, ütögeti (nem túl erősen), tépi/húzza a ruháját, nem engedi a nagyot az ölembe ülni, direkt ráköhög (mert észrevette, hogy az zavarja), szétdönti a játékát, mert ő is szeretne játszani, de persze nem tud... Ezek főleg akkor jönnek ki, ha épp megjön a bölcsiből (ősztől bölcsis), vagy én valamiért nem voltam otthon és hazaérek, vagy nem érek rá annyira rájuk figyelni, pl főzök mellettük. Egyértelműen ilyenkor azt szeretné, hogy csak vele foglalkozzak. Amúgy ha a nagyszülőknél van, vagy a bölcsiben (szeret ott is lenni), vagy csak az apjával és vele hármasban vagyunk otthon, szépen viselkedik (persze otthon próbálkozik mostanában az akaratát érvényesíteni, a dackorszakban is most van benne.). Többször csinálunk minden héten olyan délutánt, hogy a fiam az apjával van, én meg vele és fordítva. Próbáltam pár hónapig szépen megbeszélni vele és lefogni a kezét. Utána pár hónapig próbáltam, hogy ilyenkor beküldöm a szobájába és utána pár perc után utánamegyek megbeszélni. Most már azt mondtam a fiamnak, hogy többszöri igyelmeztetés után adja vissza (persze mértékkel), persze utána én is megbeszélem a picivel, hogy mi miért történt. Úgy látom semmi nem válik be. A nagyfiamat is nagyon sajnálom, hogy ezt kell átélnie, persze próbálom őt is az ölembe ültetni többször, de mindig az a vége, hogy a picit kell fegyelmezni és megegyeznünk a naggyal, hogy na majd, ha a pici elaludt, akkor odaülhet. De már teljesen tanácstalan vagyok mit is kéne tennem.  Amúgy, hogy teljes legyen a kép, a pici szereti is a tesót, ha pl beteg, odamegy megsimogatni, ha nincs ott, akkor kérdezgeti, hogy hol van, vagy van olyan is, hogy szépen együtt játszanak. Kérném szíves tanácsát, hogy mit tehetnék még, hogy minél könnyebben átéljük ezt az időszakot! 

Előre is nagyon köszönöm a segítséget!!

Válasz:

Kedves Levélíró! Leveléből az tűnik ki, hogy a kicsi azóta viselkedik így mióta bölcsődébe jár. Érdemes lenne beszélni a dadusokkal is, hogy ott hogyan viselkedik és ők mit látnak rajta. A másik lehetőség, hogy a kicsi azt próbálgatja, hogy meddig mehet el a testvérénél. Jó lenne természetesen viselkedni akkor amikor a két gyermek ott van. A külön programokra sincs szükség. Épp elég, hogy a két gyermek más más igényekkel rendelkezik. A kettőjük közös tevékenységét kellene megsegíteni: Hogyan homokozhatnak együtt. Amíg a nagy legózik, a kicsi dublózzon. Segítsenek anyunak, mindenki a maga életkorának és képességének megfelelően. Nem anya ölébe ülünk, hanem anya mellé és onnan bújunk hozzá. Stb. Nem egymás után, hanem egymás mellett. Talán ő is eléggé "elismertnek" fogja érezni magát. A szülő szeretetéért való versengés normál jelenség a testvérek között. A normál színt beállítása a fontos, nem pedig az, hogy elmúljon. Ha hosszú időn keresztül nem változik, akkor keressenek fel gyermek pszichológust, aki a gyermek vizsgálatával is segíthet abban, hogy ő hozzá konkrétan milyen út vezet! Üdvözlettel: Bodnár Csilla

Tegye fel a kérdését!

Jelentkezzen szakértőnek!

Ismerje meg szakértőinket!