Orvos Válaszol

Szakértői adatlap

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró

Tóth Gábor Ákos

48 kérdésre válaszolt

Kategóriái: pánikbetegség, szorongás, stressz, depresszió

Szakterülete: pánikbetegség, szorongás, stressz, depresszió

Kérdezek tőle

Bemutatkozás

 „Az 50+ negyvennél kezdődik”

Tóth Gábor Ákos

író, gyászterapeuta, anti-aging mental stylist

egyéni és csoportos konzultáció

Bejelentkezés: 06 30 964 2260

Ahogy telnek az évek, lassul a pörgés, lassul a tempó, s egyre többet morfondírozunk azon, honnan hová jutottunk. Kik voltak a társaink, s kiket vesztettünk már el, s ki lesz a következő, aki itt hagy bennünket? Az öregedés óhatatlanul felértékeli az időskor értékeit, kezdjük jobban megbecsülni saját öregeinket… ha még élnek. Megpróbálom megosztani mindazt a fájdalmasan megszerzett tapasztalatot, ami az engem ért tragikus esemény kapcsán megfogalmazódott bennem. Úgy gondolom, ez segíthet azoknak, akik hajlandók megállni a nagy rohanásban, és elgondolkozni a fel sem tett, vagy az eleddig elhessegetett kérdéseken.

Ha elmúltál negyven, és úgy érzed, kezedben tartod az életedet, kezdj el kételkedni ebben, mert valószínűleg a nagy önmegvalósításban elkövettél jó néhány hibát. Itt az alkalom, hogy korrigálj, mert később nem lesz rá lehetőséged: az öregség alattomosan magába süppeszt, mielőtt felocsúdnál.

Tóth Gábor Ákos szakirányú könyvei:

Elengedlek végre… Nézzünk szembe a halállal! (2010, Sanoma Budapest Kiadó, 168 p.)

Nézz szembe a koroddal! (2011, Sanoma Media Kiadó, 200 p.)

Családrobbanás (előkészületben)

48 kérdésre válaszolt:

Tóth Gábor Ákos gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Szorongás, ocd vagy más

Tisztelt Kérdező! Azt gondolom, nyilvánvaló, hogy túlvállalja magát, amire egyfelől lehet mondani, hogy szerencsés, mert fontos dolgokat teljesít az életben, ennélfogva saját maga is felértékelődik önmaga előtt. Ugyanakkor ez lehet egy üzenet, hogy mindez valami helyett van, kérdezem, nem kéne e tekintetben mélyebbre ásni? Valóban muszáj ennyi mindennel foglalkozni? Nem lehetne egy picit lazítani? Egy picit takarékra venni? Higgye el, sok ember szívesen cserélne magával, hogy ennyi helyen tud begyűjteni elismerést, visszaigazolást. De régi igazság, hogy nem szabad túlfeszíteni a húrt. Pihenjen, lehet egy picit élvezni az élet egyszerűbb örömeit, töltődjön fel és közben kutassa fel, hogy hiányzik-e valami vagy valaki az életéből. Sok sikert és erőt kívánok mindehhez.

Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Fogamzásgátló - negatív érzések

Kedves Kérdező, az első és legfontosabb, hogy ettől - és a többi - prekoncepciótól szabaduljon meg. Egyszerűen nyomasztja a "feladat" súlya, amire mentő magyarázatot keres. Ha javasolhatom, kapcsolja ki egy kis időre a "gyereket akarok, de azonnal" projektet, és éljen úgy, mint annak előtte. Valószínűleg még korai ez a vállalás mentálisan, élvezze inkább az életet, és akkor előre felállított menetrend nélkül is sikerülhet a megtermékenyülés. Lazítson! Lazítson! és még egyszer Lazítson!

Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Genetika

Ez tény, de a nevelés sokat árnyal a dolgon. Nem tudja átfordítani, de az arany középút felé terelgetheti. A génekre hivatkozás számomra sokszor "széttárom a kezem, ez van, nincs mit tenni"mentalitásról árulkodik, no de kérem, el kell dönteni, hogy valóban ki akar kászálódni a helyzetéből, ehhez igénybe vesz segítséget - mert ha igen, akkor hajrá :)

Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Hivatásos

Nem gondolnám. A genetikát 60-70 százalékban felülírja a szocializáció. Szerintem errefelé kutakodjanak a szakemberrel.

Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Köszönöm

A pszichológus azt mondja, amit maga is érez legbelül, csak nincs ereje egyedül megvalósítani. A pszichológus az, ami a kövéreknek az edző, a boldogtalanoknak a pap, a kishitű férfiaknak a hivatásos lányok. Csak az első lépés nehéz, utána már megjön az ember önbizalma :) Hajrá!

Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Nem hárítok

Kedves Kérdező, isten ments, hogy az jöjjön le, hibáztatom. De azt gondolom, ha fel akarja törni a magányát, erre egy "hivatásos" a legjobb partner. Ha mondjuk hasonszőrűeknél keresne gyógyírt a problémáira, gyanítom, hogy általános önsajnálatba fulladna a dolog. Ezért nem szeretem a különböző "csoportokat": az ilyesmiből általában gittrágás lesz. Még egyszer szeretném leszögezni, ha szóba áll egy pszichológussal, maximálisan hinni kell benne, és bízni. Különben kidobott pénz és remény. Szóval, arra kérem, higgyen a saját értékítéletében, és teljes szívvel álljon oda a mellé. aki szakemberként megoldást jelenthet. Illetve, arra kérem, maradjunk kapcsolatban, számoljon be a fejleményekről :) Barátsággal

Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

De mit segít

Nekem úgy tűnik, elhárít minden együttműködést. Barát vagy pszichológus, édesmindegy, az a fontos, hogy elfogadja őt segítőként :) Jó lenne, ha kollektívában gondolkodna, ön nem egy magányos harcos.

Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Szóval

Kedves Kérdező! Éppen hogy nem ezt mondtam. Azt szerettem volna sugallni, hogy ha már választ egy "személyi edzőt", akkor kötelezze el magát iránta. Olyan nincs, hogy az ön együttműködése nélkül ő majd megoldja a dolgot. Tetszik, nem tetszik, ebben a helyzetben áthelyezte az irányítás jogát az ő kezébe.

Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Mit tud segíteni a pszichológus

Tisztelt Kérdező! A pszichológus olyan, mint egy személyi edző a kövér embernek. Ha fizet neki, nehogy már ne hajtsa végre azokat a gyakorlatokat, amiket javasol/előír. Egyszóval, sok esetben egy külső "erőtől" elfogadjuk azt, amire saját kútfőnkből ugyan rájöttünk, csak nincs bennünk elég kitartás, hogy véghez is vigyük. A pszichológus persze nem hatóság, ha ön úgy dönt, hogy kicselezi, átveri, akkor semmi értelme. Ha viszont úgy tekint rá, mint egy fuldokló a megmentőjére, akkor azt is el kell fogadnia, hogy mielőtt magával rántaná a mélybe, a megmentője egy irtózatos nagy maflással intézi el az agyament rúgkapálásait. Magyarán, el kell döntenie, hogy a zárkózott, félénk természete van-e annyira pazarló, hogy a saját öncsalásához keres egy "fizetett" asszisztálót. Ha nem a válasz, akkor arra kérném, hogy vegye komolyan a saját problémáját, és ne kizárólag külső segítséggel próbálja megoldani azt. Ez a terület nem egy közért, ahol a polcról leemelhetjük a megoldást. Bármily keserves felismerés, de ön dönt, hogy mit "vásárol" a jövője érdekében. Barátsággal :)

Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Szorongás?

Kedves Kérdező, attól tartok, hogy az ok kifejezetten pszichés eredetű. És éppen az életvitelében keresendő. Egy olyan mércét állított fel, ami valószínűleg importált, magyarán nem belülről fakad, ennél fogva olykor megugorható, máskor viszont ez az "elvárás" annyira nyomasztó, hogy meg sem próbál megfelelni. Ilyenkor felmerül a kérdés: miért csinálom, mi értelme az egésznek? Gyógyulása két irányból érhető el: - vagy sikerül belsővé tenni ezt az egyébként becsülendő fegyelmet - vagy lazítani kellene a megfelelési kényszeren Mindkét esetben szüksége lenne egy úgymond "rezonőr" társra, aki vagy - karizmatikusan magával ragadja, és ezáltal hitelesíti az ön életvitelét - vagy segít úgymond "lazítani", tehát hitelesen tudja kommunikálni ön felé, hogy nem kell mindig a topon, teljes készültségben lenni. Úgy gondolom, önben egy erős félelem munkál, nehogy arra az útra kényszerüljön, amit anyukája bejár. Ez teljességgel érthető, ugyanakkor ha ettől a "tehertől" nem függetleníti magát - a fentebb említett alternatívák valamelyikével -, akkor nem számíthat sok sikerre. Jó egészséget!

Megnézem a kérdést

Jelentkezzen szakértőnek!

Ismerje meg szakértőinket!

Tegye fel a kérdését!