Orvos Válaszol

Szakértői adatlap

Hang András - klinikai szakpszichológus

Hang András

62 kérdésre válaszolt

Kategóriái: depresszió, szenvedélybetegség, függőség, pánikbetegség, szorongás, stressz, párkapcsolat, alvászavarok, pszichiátriai betegségek

Szakterülete: pszichiátriai betegségek, alvászavarok, szenvedélybetegség, függőség, pánikbetegség, szorongás, stressz, párkapcsolat, depresszió

Bemutatkozás

Pszichológiai tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetemen, klinikai szakpszichológusként a Debreceni Egyetem Orvostovábbképző Centrumában végeztem. Jelenleg a Tündérhegyi Pszichoterapeuta Szakképzésben veszek részt. Személyre szabott hozzáállásommal hatékonyságra törekvő, biztos szakmai háttérrel és tapasztalatokkal rendelkező klinikai szakpszichológus vagyok. Fontos számomra a folyamatos szakmai és emberi fejlődés, a hozzám fordulók emberi szabadságának és értékeinek tiszteletben tartása.

Legutóbbi válaszai

Hang András - klinikai szakpszichológus válasza

Sose voltak emberi kapcsolataim

Tisztelt Szakértő!

23 éves fiú vagyok, és mióta az eszemet tudom sose voltak barátaim, barátnőm ebből fakadóan sosem voltam bulizni, nem éreztem kudarcot, szóval tapasztalatlan, gyerekes vagyok elmentem iskolába/eljárok dolgozni és itthon vagyok egésznap, az egész életemet egy barlangban élem. A középsuliban tetszettem a csajoknak, de én nem mertem feléjük közeledni, inkább flegmáztam velük. Ebből az állapotból úgy érzem nincs ki út, pszichológushoz nem merek elmenni. Mi lenne a megoldás

Válasz:

Kedves Anonymus! Ha ennyire izolált életet él, akkor túl sok tapasztalatszerzésre a társas kapcsolatok terén nem nagyon számíthat. Ezért is fontos, hogy elinduljon valamilyen irányban, ha fejlődni szeretne. Szerintem a legjárhatóbb út mégiscsak egy pszichológus, még inkább pszichoterapeuta felkeresése és megértése a háttérben megbúvó okoknak, folyamatoknak. Ha már eléggé felbátorodott, akár egy önismereti csoportot is felkereshet. Mit veszíthet vele? Üdvözlettel, Hang András klinikai szakpszichológus
Megnézem a kérdést

Hang András - klinikai szakpszichológus válasza

Paraszomnia - munkavállalás, jogosítvány

Tisztelt Doktor Úr/Doktornő! Azzal a kérdéssel fordulok magához, hogy én egy 25 éves fiú vagyok, akinek paraszominát állapítottak meg. Tüneteim kizárólag csak alvás alatt van. Nappali aluszékonyság, fáradt ébredés nincs. Kipihenten ébredek fel reggel! Tüneteim: felülök, kiabálok, beszélek, előfordult, hogy átöltöztem, és hogy kiemeltem az ágyat a helyéről, néha esetleg sétálok egy kört a lakásban, de kárt nem teszek se magamban, se másban. Reggel mikor felébredek nem emlékszem semmire. Próbáltam utánaolvasni interneten, de kérdésemre választ nem találtam. És ez ügyben kérem segítségét, hogy ezzel a problémával kaphatok-e alkalmasságit munkavállalásra és jogosítványra? Válaszát előre is köszönöm!

Válasz:

Kedves Kérdező! Igen, ez nem akadályozza meg az alkalmasságát a gépjárművezetésre. Itt talál további információkat a paraszomniáról: http://somnocenter.hu/alvaszavarok/paraszomniak-2/ Üdvözlettel, Hang András klinikai szakpszichológus
Megnézem a kérdést

Hang András - klinikai szakpszichológus válasza

Szorongás

5 éve szorongok, napi 2-szer nyugtatót szedek, 0,25-set, nem mindennap, de álltálában elég sokszor halálfélelmem van inkább.

Válasz:

Kedves Kérdező! Problémája általában jól kezelhető pszichoterápiával. Érdemes lenne felkeresnie egy klinikai szakpszichológust, pszichoterapeutát, területileg illetékes pszichiátriai gondozót. Ha erre nincsen módja, akkor pszichiáter szakorvossal lehetne konzultálnia, aki esetleg más típusú gyógyszer felíratásával segítene. Pszichodráma csoportot is kereshet az interneten, lehetőleg olyat, amelyet pszichoterapeuta vezető vezet. Lényeg, hogy változtasson az eddig megszokott stratégiáin, amivel megpróbálja legyőzni belső szorongását, ami egyébként a barátja, mert jelzi, hogy valami nincsen rendben maga körül. Üdvözlettel, Hang András klinikai szakpszichológus
Megnézem a kérdést

Hang András - klinikai szakpszichológus válasza

Gluténérzékenység

Tisztelt Szakértő! Milyen adatok támasztják alá a depresszió és a gluténérzékenység közötti lehetséges összefüggést? Előre is köszönöm a választ. Üdvözlettel.

Válasz:

Kedves Andrea! Ez egy jelenleg is folyamatosan kutatott terület. Szendi Gábor elég sokat ír erről a honlapján „A glutén teljesen új megvilágításban” című cikkében, tudományos publikációkra hivatkozik. Ugyanakkor sok a leegyszerűsítés, csúsztatás a területen. A legfontosabb nézetkülönbségek az érintett népesség mennyiségében és a hatásmechanizmusok tisztázásában találhatók. Ugyanez igaz az ok-okozati viszonyok feltárására is. Gondoljuk végig, ha valakinek súlyos „testi” betegsége van, az gyakran együtt jár az érzelmi élet romlásával, ami egy idő után tartós hangulati zavarrá alakul, a depresszió diagnózis indokolttá válik. Fordítva is igaz, ha valaki depressziós nehezebben gyógyul egyes betegségekből, ezt a szív-érrendszeri betegségeknél már statisztikailag igazolták. Ezek a hatások bonyolult pszicho-neuro-immunológiai hatásláncokon, hálózatokon keresztül jutnak érvényre. A lelki (mentális) betegségek kialakulásánál bio-pszicho-szociális okságban gondolkodunk, sőt egyre inkább hozzá vesszük negyedik tényezőként a spirituális okságot, az értékek hiányát. Az egyes kialakult emésztőrendszeri betegségek és a depresszió együtt járásának gyakorisága is megbízhatóan igazolt. Ebbe a körbe, miért ne tartózhatna bele egy orvosilag megállapított súlyos glutén érzékenység (és az abból fakadó tünetek)? Üdvözlettel, Hang András klinikai szakpszichológus
Megnézem a kérdést

Hang András - klinikai szakpszichológus válasza

Rizikófaktorok

Tisztelt Gerber Erika Doktornő! 53 éves nő vagyok, és nagyon kínoz egy pszichés betegség, a rákfóbia, aminek van valós alapja, ugyanis gyermekkoromban nagyon sokat voltam röntgenezve, nagyon sok tudóátvilágítás, gyomor-, bélvizsgálatok, stb., ezek elég nagy sugárterheléssel járnak és főleg a pajzsmirigy és a mellek voltak veszélyeztetve, nem kaptak soha semmit, fölösleges sugárterhelés volt. A másik rizikófaktor az azbesztbelégzés, szüleim olyasmivel dolgoztak, hazahozhatták ruhájukon, stb., és én is sokat dolgoztam azbesztszitával, és még voltak más expozíciók is. Rettegés és félelem uralja az életem, mintha Damoklész kardja lenne a fejem felett. Járok pszichoterápiára, szedek nyugtatókat, antidepresszánsokat, sok mellékhatással voltak, ezek ellenére szörnyű félelmek gyötörnek, hogy nálam kialakul a betegség, az, hogy vannak ezek a rizikófaktorok, biztos beteg leszek? Vagy van valami remény, hogy mégsem?

Válasz:

Tisztelt Kérdező! Pszichoterápiával lehet csökkenteni, megszüntetni ezeket a félelmeket a háttérben megbúvó lelki folyamatok átdolgozásával, pszichoterapeuta segítségével, illetve egyes szorongásoldó, antidepresszáns gyógyszerek is csökkentik a szorongását, melyet pszichiáter szakorvos tud felírni Önnek. Üdvözlettel, Hang András klinikai szakpszichológus
Megnézem a kérdést

Hang András - klinikai szakpszichológus válasza

Xanax hatása a májra

Tisztelt Doktor Úr! 3 hónapja szedek Xanax 1 mg-ot, reggel és este 1-1 szemet, viszont az utóbbi időben úgy érzem már nem nyugtat le annyira, néha napi 4-5 mg is beveszek. A kérdésem az lenne, ez az károsítja a májat? Alkoholt nem fogyasztok mellé. Köszönöm a válaszát.

Válasz:

Kedves Kérfező! Sajnos a Xanax olyan gyógyszer, amihez hozzá lehet szokni és egyre nagyobb adagot kíván a szervezete ugyanannak a hatásnak a kiváltásához, főleg ha közben nem sikerült a szorongáskeltő életkörülményein, problémáin javítani. Akár csak a megélésmód pszichoterápiás változtatásával. Hosszabb távon nem szoktak senkit Xanax terápiára fogni, ezt beszélje át a kezelőorvosával. Üdvözlettel, Hang András klinikai szakpszichológus
Megnézem a kérdést

Hang András - klinikai szakpszichológus válasza

Vállalhatok-e babát?

Tisztelt Doktor Úr/Nő! 41 éves nő vagyok, 14 éve kezelnek szorongásos depresszióval és pánikbeteg vagyok. Napi 150 mg Velaxint, napi egy szem 40 mg Paretint és közérzetem szerint 1-3 szem 0,25 mg-os Frontint szedek. Mióta ezeket a gyógyszereket szedem, megszűntek az ájulásaim, amit a rossz házasságom miatt kellett elszenvednem. Elváltam férjemtől, nagyon jól érzem magam a bőrömben. Talpra álltam, 11 éve 8 órában dolgozom, nincs betegség tudatom, sok év után szerető párt találtam, aki nagyon szeretne gyermeket. Nekem 16 éves, sikeres, okos nagylányom van, akire nagyon büszke vagyok. Mivel fokozatos csökkentés mellett sem tudtam letenni ezeket a gyógyszereket, nem merek babát vállalni. Sírógörcseim voltak, párom szerint robbanékony voltam. Mivel felelőtlen nem vagyok, nem szeretnék sérült babát. Az lenne a kérdésem, ezeket a gyógyszereket ki lehet-e váltani másféle gyógyszerekkel, illetve van-e olyan specialista, aki ebben a témában szakértő? Én elfogadtam, hogy nem tudom letenni a gyógyszereket, de páromnál napi szinten téma a gyermekvállalás. Kérném szíves válaszát, mi a teendő? Köszönettel és tisztelettel: Márta

Válasz:

Kedves Márta! Valahogy számomra az jött át a kérdéséből, hogy nagyon szereti a párját és neki szeretne megfelelni, elsősorban az ő kedvéért szeretne gyermeket. A negyven év feletti szülésnek statisztikai szempontból nézve gyógyszer nélkül is lehetnek szülészeti-nőgyógyászati-genetikai kockázatai. A gyógyszerszedéssel csak fokozódnak ezek a kockázatok. Pszichiáter szakorvossal érdemes átbeszélnie a gyógyszer okozta kockázatokat, esetleg magánklinikán több szempontból is át tudják gondolni. A végső kockázatot önök fogják viselni, nem valószínű, hogy olyan választ tudna adni egyetlen szakértő is, hogy száz százalékig kizárható a kockázat. A párjával annak tisztázása nagyon fontos, hogy "vajon akkor is mellettem állsz majd, ha a kisbabánk esetleg valamilyen betegséggel születik?" Illetve önmagától megkérdezni: "vajon tényleg akarok még egy gyermeket? Hogy gondoskodjak róla, felneveljem?" Üdvözlettel, Hang András klinikai szakpszichológus
Megnézem a kérdést

Hang András - klinikai szakpszichológus válasza

Depresszió, borderline, bipolásris zavar

Kedves Doktornő, Doktor Úr! 43 éves nő vagyok, szenvedélybeteg (alkohol, gyógyszer), de már két és fél éve tiszta vagyok. Már korábban is diagnosztizáltak kevert, szorongásos depresszióval és bipoláris zavarral. Két éve tesztek alapján kiderült, hogy borderline személyiségzavarom van. Jártam másfél évig terápiára, némileg javult az állapotom, de a mai napig nem tudok teljes életet élni. Szedek gyógyszereket, jelenleg Cipralex 10 mg, Brintellix 10 mg és Lamolep 200 mg. Mégis depressziósnak érzem magam, állandóan kedvetlen vagyok, nem tudok örülni semminek, nem tudok koncentrálni, lassú vagyok és nagyon sokat alszom. Úgy érzem, hogy a gyógyszerek nem használnak. Már nagyon kétségbe vagyok esve, sokszor gondolok az öngyilkosságra is. Arra is gondoltam, hogy a szerhasználat miatt nem hatnak már a gyógyszerek, de akkor mit tegyek? Kérem, segítsen, hogy teljes életet tudjak élni. Válaszát köszönöm.

Válasz:

Kedves Kérdező! Érdemes lenne folytatni a pszichoterápiát. Valami benntartja még a rossz hangulatában, akár a múltjából, vagy a jelenéből, de akár a jövőképe hiányából is. Vajon milyen értékekhez, helyzetekhez és személyekhez tud kötődni Ön stabilan? Milyen ezeknek a kötődéseknek a minősége, kölcsönössége, és milyen hangulatokat eredményeznek ezek a helyzetek? Mennyiben hozza létre Ön ezeket a helyzeteket és mennyire sodródik, merül el bennük? Ezeken még hasznos lenne dolgozni a pszichoterapeutájával. Egyedül talán nehéz válaszokat találnia. Talán mégis lehetséges, hogy néha egy kicsit boldog, vagy felszabadult? Vajon mikor? Végül is a létezésünk, állapotaink, betegségünk bio-pszicho-szociális okságra vezethetők vissza, sőt most már a spirituális (saját egyéni létünkön túlmutató) okokat is sokan hozzá vesszük. Minden szinten hozzá lehet tenni egy kicsit a jóllétünkhöz, ha valahogyan meg tudjuk haladni magunkat, valamilyen segítséggel tovább tudunk lépni. A borderline állapotok gyakran szelídülnek negyven éves kor felett, de az is szükséges hozzá, hogy kapcsolatilag, illetve egzisztenciálisan viszonylag kiszámítható stabil helyzet vegye körbe. Ez részben külső események eredménye, részben egyéni erőfeszítés jutalma. A Fél lélegzet című film megnézhető az interneten. Vajon milyen különbségek és hasonlóságok lehetnek Ön és a főszereplő között? Talán kezdő inspirációként segíthet, hogy elinduljon saját megoldásai irányába. Üdvözlettel, Hang András klinikai szakpszichológus
Megnézem a kérdést

Hang András - klinikai szakpszichológus válasza

Pánikroham

17 éves lány vagyok, és nagyon rég óta küzdök a pánikrohamokkal. Nemrégiben kezdődött újra, 2-3 éve tünetmentes sikerült lennem, de most, minden nap van. Ha elmegyek otthonról, rögtön gombócot érzek a torkomban, émelygek. Legtöbbször remegés, izzadás, hányinger, sírás és félelemérzet jelentkezik, ha rám tör egy roham. A legrosszabb, mikor éjszaka alvásból riadok fel, remeg az egész testem, nem bírok mozdulni, azt érzem, mintha a testem bezárt volna, a saját börtönömben lennék és félek. Nem tudom miért, de borzasztóan félek a hányástól. Magától a hányingertől és a hányástól. Szerencsémre több éve (kb. 8-9) nem hánytam, de ha rám jön egy roham, rögtön elkezdek ettől rettegni, hogy lehet hányni fogok. Nem merek rágondolni se erre, és bár tudom nevetségesen is hangozhat, de én nagyon félek tőle. Ha rohamom van, mostanában kell egy fél óra, van, hogy annál is több, mire le tudok nyugodni, és elmúlik, bár nem szokott teljesen, mert a gombóc a torkomban majdnem mindig jelen van. Segítséget szeretnék kérni, hogy a rohamot megelőzni, illetve azt csillapítani és legyőzni, hogy tudnám? Pszichológusnál is voltam, hogy kiderítsük mi az okozója, bár még nem sikerült rájönni. Nagyon nehéz ezzel újra együtt élni, kevés dologhoz van kedvem, nem szeretek kimozdulni itthonról, nehezen nyílok meg, nehezen beszélgetek másokkal, és érzem, hogy be vagyok zárva.

Válasz:

Kedves Kérdező! Talán szokatlan, nehezen befogadható lesz, amit írok, de a rohamot elfogadni, dédelgetni, megfigyelni, mint egy kíváncsi tudós, az lehet a megoldás kulcsa. Milyen érdekes, hogy ez van Önnek, ha sikerül megértenie, hogy milyen rejtett érzések, konfliktusok, ellentmondásos folyamatok zajlanak lelki életében, és ha sikerül összehangolódni saját magával, akkor csökkenni fog a rohamok intenzitása, gyakorisága. Pszichológusnál valószínűleg nem elég néhány alkalom, egy pszichoterápiás folyamaton érdemes végigmenni pszichoterapeutával, illetve valamilyen pszichoterápiás módszerben kiképzett klinikai szakpszichológussal. Üdvözlettel, Hang András, klinikai szakpszichológus
Megnézem a kérdést

Hang András - klinikai szakpszichológus válasza

Rivotril, antidepresszáns

Tisztelt Szakértő! 39 éves nő vagyok, évek óta depresszióval és pánikbetegséggel kezelnek. Az antidepresszánsokat most hagytam el 1,5 hónapja, nagyjából elvagyok 1 mg Rivotrillal, de nem könnyű. Babát szeretnék, de nagyon, viszont félek a lehetséges veszélyektől, kockázattól, amit a gyógyszerek okozhatnak. Tanácsára, tapasztalatára lenne szükségem, ezek a gyógyszerek, hogy hatnak a babára, bevállalható-e velük terhesség? Leszokni már többször próbáltam, mindig visszaesés volt a vége, ezért velük kellene valahogy megoldani a terhességet. Persze féltem a babát, és soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha valami baja lenne, ezért érdeklődöm mi az ön tanácsa. Lehet, hogy terhesség alatt nem, de később elvonási tünetek jelentkezhetnének a gyereknél vagy egyéb betegség? Tudna tanácsot adni mit tegyek vagy kihez forduljak? Köszönettel: Barkinca

Válasz:

Kedves Kérdező! Ezt találtam a betegtájékoztatóban. Elég egyértelmű: "Terhesség és szoptatás Mielőtt bármilyen gyógyszert elkezdene alkalmazni, beszélje meg kezelőorvosával. Ha Ön terhes vagy szoptat, illetve fennáll Önnél a terhesség lehetősége vagy gyermeket szeretne, a gyógyszer gyógyszer szedése előtt beszéljen kezelőorvosával. A kezelőorvos ezután eldönti, hogy kaphat-e Rivotril-kezelést. Ha a várandósság késői szakában, vagy a szülés folyamán Rivotril-kezelést kap, a baba alacsony testhőmérséklettel, izomgyengeséggel, táplálkozási nehézséggel, rendszertelen szívműködéssel születhet, fizikai függősége és elvonási tünetei is lehetnek. Gondolni kell arra, hogy maga a terhesség és a kezelés hirtelen megszakítása az epilepszia súlyosbodását válthatja ki. A klonazepám bejut az anyatejbe, ezért szoptatás idején a klonazepámot nem szabad szedni. Ha a Rivotril tablettát feltétlenül szednie kell, a szoptatást abba kell hagyni." Jobb lenne, ha fokozatosan csökkentené a Rivotrilt is, megbeszélve a pszichiáter kezelőorvosával, aki felírta. Helyette inkább kocogjon, jógázzon, relaxáljon, szerelmeskedjen a párjával, ezek segíteni fognak. Fontos, hogy nem lehet hirtelen elhagyni a gyógyszert, csak lassan, fokozatosan. Üdvözlettel, Hang András klinikai szakpszcihológus
Megnézem a kérdést

Összes kérdés

Jelentkezzen szakértőnek!

Ismerje meg szakértőinket!

Tegye fel a kérdését!