Orvos Válaszol

Szakértői adatlap

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró

Tóth Gábor Ákos

39 kérdésre válaszolt

Kategóriái: pánikbetegség, szorongás, stressz, depresszió

Szakterülete: pánikbetegség, szorongás, stressz, depresszió

Bemutatkozás

 „Az 50+ negyvennél kezdődik”

Tóth Gábor Ákos

író, gyászterapeuta, anti-aging mental stylist

egyéni és csoportos konzultáció

Bejelentkezés: 06 30 964 2260

Ahogy telnek az évek, lassul a pörgés, lassul a tempó, s egyre többet morfondírozunk azon, honnan hová jutottunk. Kik voltak a társaink, s kiket vesztettünk már el, s ki lesz a következő, aki itt hagy bennünket? Az öregedés óhatatlanul felértékeli az időskor értékeit, kezdjük jobban megbecsülni saját öregeinket… ha még élnek. Megpróbálom megosztani mindazt a fájdalmasan megszerzett tapasztalatot, ami az engem ért tragikus esemény kapcsán megfogalmazódott bennem. Úgy gondolom, ez segíthet azoknak, akik hajlandók megállni a nagy rohanásban, és elgondolkozni a fel sem tett, vagy az eleddig elhessegetett kérdéseken.

Ha elmúltál negyven, és úgy érzed, kezedben tartod az életedet, kezdj el kételkedni ebben, mert valószínűleg a nagy önmegvalósításban elkövettél jó néhány hibát. Itt az alkalom, hogy korrigálj, mert később nem lesz rá lehetőséged: az öregség alattomosan magába süppeszt, mielőtt felocsúdnál.

Tóth Gábor Ákos szakirányú könyvei:

Elengedlek végre… Nézzünk szembe a halállal! (2010, Sanoma Budapest Kiadó, 168 p.)

Nézz szembe a koroddal! (2011, Sanoma Media Kiadó, 200 p.)

Családrobbanás (előkészületben)

Legutóbbi válaszai

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Szorongás?

Tisztelt Doktor! 

Nem is tudom pontosan hol kezdjem. 27 éves férfi vagyok, rendszeresen sportolok ,figyelek az étkezésemre. Káros szenvedélyem nincs.

Folyamatosan visszatérő tünetekkel nézek szembe sajnos már egyre sűrübben ami gátol a céljaim elérésében és megnehezíti az életem. Gyerekkorom óta mondhatni “kicsit” szorongós,izgulós vagyok. 21 éves korom óta a legtöbbet diagnosztizált betegség : pánikbetegség , agrofóbia, generalizált szorongás.

Az életvitelemből kiindulva nem értem a miértjét. Egyiknap kicsattanok az erőtől és motivált vagyok,úgyérzem megállíthatatlan ,másik pillanatban fáradt,levert.... 

jelenleg edzeni sem tudok, úgyérzem a karom nem birom felemelni, rossz közérzet , fáradtság álmosság és nehézlégzés gyötőr...

5. Napja tart . Egyelőre nem voltam háziorvásnál. Korábban 1 hónapja volt ilyen problémám . Elötte februárban ahol végigjártam a vizsgálatokat. Labor , kardiologia,ekg stb. 

Ilyenkor nemtudom megítélni hogy ez szervi lehet e vagy pszichés de általában mindig az utóbbinál kötök ki ahogy legutóbb is. Nem hiszek a gyógyszeress kezelésekben. Édesanyám depressziós hosszú évek óta , és ezek az antidepresszánsok teszik tönkre az életét,amire már ő is rájött. 

Szeretnék meggyógyulni. 

Kihez forduljak és mit csináljak?

Válasz:

Kedves Kérdező, attól tartok, hogy az ok kifejezetten pszichés eredetű. És éppen az életvitelében keresendő. Egy olyan mércét állított fel, ami valószínűleg importált, magyarán nem belülről fakad, ennél fogva olykor megugorható, máskor viszont ez az "elvárás" annyira nyomasztó, hogy meg sem próbál megfelelni. Ilyenkor felmerül a kérdés: miért csinálom, mi értelme az egésznek? Gyógyulása két irányból érhető el: - vagy sikerül belsővé tenni ezt az egyébként becsülendő fegyelmet - vagy lazítani kellene a megfelelési kényszeren Mindkét esetben szüksége lenne egy úgymond "rezonőr" társra, aki vagy - karizmatikusan magával ragadja, és ezáltal hitelesíti az ön életvitelét - vagy segít úgymond "lazítani", tehát hitelesen tudja kommunikálni ön felé, hogy nem kell mindig a topon, teljes készültségben lenni. Úgy gondolom, önben egy erős félelem munkál, nehogy arra az útra kényszerüljön, amit anyukája bejár. Ez teljességgel érthető, ugyanakkor ha ettől a "tehertől" nem függetleníti magát - a fentebb említett alternatívák valamelyikével -, akkor nem számíthat sok sikerre. Jó egészséget!
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Túlzott félénk

Tisztelt Szakértő!

Nekem olyan bajom van, hogy nagyon gátlásos vagyok 24 évesen nem járok társaságba nincsenek barátaim barátnőm sose volt mert egy nőt sem merek leszólítani. Úgy érzem lelki beteg leszek. Ezzel a gátlásossággal nem tudok mit kezdeni, forduljak pszichiáterhez?

Válasz:

Kedves Anonymus, nem gondolnám, hogy rögtön pszichiáterrel kellene indítania. Értem a helyzetét, de mint annyi másra, erre sincs rapid megoldás. Valószínűleg túl görcsösen akarja ezt a projektet, miközben arra vár, hogy mások fedezzék fel az ön nagyszerűségét, értékeit. Ez így persze nem megy, mert ez nem egy megvalósítandó pénzügyi terv. Mondjuk, ha ezt nem tekintené úgymond problémának, ha csak úgy gondolna rá: hát igen, én ilyen vagyok, nyilván ezrek, milliók éreznek hasonlóképpen - no lám, nem is vagyok annyira különös eset. De javaslom, hogy közelítsük meg másfelől a dolgot: nem ön szorul segítségre, hanem mások. Keressen olyan csoportot, közösséget, ahol hasznos - mondjuk, jótékonysági munkát végezhet a szabadidejében, ahol tapinthatóan szükség van önre. Állatmenhelyek például mindig örülnek önkénteseknek. Ha pedig része lesz egy közösségnek, észre sem veszi, de valaki ebből a csoportból már másképp tekint önre... Sok sikert, és lazítson, kérem.
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Alvászavar, kényszerek, szorongás, depresszió

Jó napot!
Már egy jó ideje nem alszom jól. Depressziósnak érzem magam. Vagy jó kedvem van vagy nagyon rossz kedvem. Sokszor szorongok, főleg tömegben. Nagyon feledékeny és szétszórt lettem. 
Észre vettem, hogy sok dolgot háromszor kell ellenőriznem, kisebb dolgokat is pl.: ajtó zárva van-e, elzártam-e a gáztűzhelyet.

Mi lehet a problémám?

A választ előre is köszönöm

Válasz:

Tisztelt Kérdező! Véleményem szerint a probléma máshol, mélyebben keresendő. Ezek a tünetek mind arra utalnak, hogy kényszeresen figyeli és ellenőrzi saját magát. Arra tippelek, hogy önértékelési probléma állhat a háttérben, nem biztos magában. Javasolnám az életvitelét egy jól átgondolt napirendre felfűzni, ahol a tevékenységek önmaga számára könnyen teljesíthetők. Ez lehet, hogy unalmasnak hangzik, pláne a depresszív napok tükrében, ugyanakkor a rend, a kiszámíthatóság, a monotónia egyfajta biztonságot ad, ami javíthatja az önértékelést.
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Feleslegesnek érzem magam a családomban.

Hárman vagyunk a családban én, anyukám és a nevelőapukám. Nincs testvérem, a többi rokonom pedig kint él, apukámmal nem tartom a kapcsolatot, mert nem érdeklem.Nevelőapukámmal közönyös a kapcsolatom, szerintem nem szeretné ha itt lennék és zavarok neki, ezt már mondta a mamámnak is hogy nincsen semmi értelme hogy itt vagyok, nem lesz belőlem semmi és hogy reménytelen vagyok. Anyukám egy nagyon erős nő nem az a fajta érzelgős típus, nem sokszor mutatja ki felém az érzelmeit és ezért én is megszoktam kiskorom óta hogy én sem. Sokat dolgozik nevelőapukám helyett is, és sokszor nincs ideje rám, fáradt és néha ingerült. Ők nevelőapukámmal mindig megvannak egymásnak én pedig csak egyedül vagyok és létezek a saját szobámban. Nagyon egyedül érzem magam,elhanyagoltnak. Ha ezt elmondanám anyukámnak csak összeveszne velem hogy hülyeséget beszélek. Nem érzem magamat sehova valónak és feleslegesnek ezért sokszor rossz kedvem van, sírok. Ezt azután vettem észre hogy a nagymamám nálunk volt pár hónapig és foglalkozott velem,megértettük egymást olyan jól esett végre hogy valakit érdeklek és mivel nevelőapukám őt sem akarta látni a házban hasonló helyzetben is voltunk. Kérem segítsenek mit tegyek ilyen helyzetben?

Válasz:

Kedves Nikolett! Az érzelmek nem kimutatása nem az erő jele, sokkal inkább a gyengeségé. Egy érzelemmentes közegben mindenki bezárkózik, márpedig a család egy olyan közösség - mondhatni, az egyetlen -, ahol mindig és mindent meg lehet beszélni. Meg kell nyerned anyukádat magadnak, mert ha nem mutatod ki a szeretetedet, illetve az ő hiányából eredő fájdalmadat, akkor azt gondolja, majd minden elrendeződik magától. Ez persze nem igaz. A problémákkal szembe kell nézni, törekedni a megoldásukra. Pozitív megnyilvánulásaid, szereteted anyukád felé előbb-utóbb ráébreszti őt, hogy jobban kell súlyoznia a nevelőapukád és közted. Legyél te a motorja annak, hogy ez az érzelemmentes, szó szerint egymás "mellett" élés megszűnjön. Tekints anyukádra szövetségesként, barátnőként, oszd meg vele minden gondodat, s ezzel elérheted, hogy ő is jobban megnyíljon feléd. Sok sikert, drukkolok.
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Erre a betegségre utaloak e a tüneteim ?

A szemeim éve állandóan viszketnek kivul belül,a külső szemhéjam ki is szarad es piros lesz a dörzsölésre.Nagyon rosszúl látok,többnyire pár méterre elmosodva látom az embereket..szinte nem ismerm fel.Közelről nem tudom elolvasni csak a közepes betűket azt is elmosodva.ha fehér felületre nézek hajszálakat uszkalva látok Jarok minden evben szemészeten,a viszketésre belülre Resat szem cseppet kaptam, kívülre Elocom krémet irtak fel.Eleinte csak májusban kezdődött..es elmult télen,masik evben már egész évben vol es van.telem is.Azt mondták allegia,pollenek.Akkor még 0,5ös szemüveget kaptam ugy mond az első olvasó szemüveg,de a szemeim nem betegek!!Mar egy évre rá emelkedett 1es.Ma már 2-2,5es,csak ezzel látok távolra közelre.Nagyon kell eroltetnem a nézést h ne folyón össze minden.Most megyek ujra szem vizsgálatra,mar nem tudom mit mondjak a szemöldököm felett is viszket. Kivűl ,belül Folyamatosan télen nyáron viszket,eg,könnyezik is.Kérem az elmondottak alapján segitsen nekem benne vagyok e ebben az ön által leírásában kategóriában...hogy csak allergia e vagy több és hogy lehetne kezelni,egyáltalán lehet e. Tisztelettel előre is köszönöm a válaszát! Üdv.Marika

Válasz:

Kedves Marika! Nem az én területem, de kérdezem: laborvizsgálata mit mutat? Cukorbetegség nem állhat fenn?
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

HIV pozitív lennék?

Tisztelt doktornő! Megérkezett a leletem,ami negatív! Mivel anonim,és csak a jelszót kellett megadni,szeretném megkérdezni,hogy ez hogy is működik? össze nem cserélhették vagy ha mondjuk másnak is ugyan ez a jelszava? ál negativitás lehetséges? periósusos ablakon tul lehet már 6 hét? mennyire biztos Elisa bioMérieux módszerével? Nagyon szépen köszönöm válaszát! Tisztelettel :Aggodalmaskodó

Válasz:

Sajnos, ebben nem tudok segíteni. Magánemberként azt gondolom, nem árt rákérdezni, vagy újra elvégeztetni a vizsgálatot.
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Indulatkezelés?

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! 22 éves egyetemista lány vagyok, és egy olyan kérdéssel fordulok Önhöz, amely igazándiból már gyerekkorom óta bennem van. Boldog, kiegyensúlyozott embernek tekintem magam, s az esetek 99 %-ban minden rendben is van. Lobbanékony természetemnek köszönhetően azonban már óvodás koromtól kezdve gyorsan dühbe tudok gurulni, akár apróságokon is. Ezek a kiborulások azonban alig 1-2 percesek, vagy még rövidebbek. Ami viszont rettenetesen tud bosszantani, az a provokálás. Ha valaki rákontráz az idegességemre. Néha előfordul, hogy az otthoni kiborulásaim alkalmával (főleg, ha még rá is cukkolnak), torkom szakadtából kiabálok és úgy csapkodom (akár többször is, teljes erőből) az ajtókat, hogy utána lila a kezem. Ez persze szélsőséges eset és nem mondható mindennaposnak, s ha előfordul, akkor is csak otthon és akkor is csak a szűk családom körében. Tehát a barátaimmal, a párommal vagy esetleg egyéb ismerőseimmel sosem fordul elő ilyen vehemenciával. A családommal egyébiránt nagyon jó a viszonyom, mindig is jó volt, de ezeknél a ritka dührohamoknál egyszerűen képtelen vagyok kontrollálni magam. Minek köszönhető vajon ez? Temperamentumból fakadó kérdés vagy neveltetésbeli zökkenő? Köszönöm a válaszát!

Válasz:

Kedves Kérdező! Úgy tűnik, hogy egyelőre jól kezeli ezeket a dührohamokat, ám ettől még az igazi kiváltó okok (nem a rákontrázás, nem a cukkolás) rejtve maradnak. Az mindenképpen fegyelmezett életvezetésre utal, hogy ha úgy dönt, akkor kontroll alatt tudja tartani az indulatait. Felvetődik persze a kérdés, miért éppen a szűk családi kört "tünteti ki" a jelenetekkel. Hasonló esetekből kiindulva azt gondolom, hogy amolyan "elegem van abból, hogy ilyen jó kislány vagyok" feszültség lappanghatott Önben már korábban is. Talán túlságosan is meg akart felelni a szüleinek, majd a tágabb környezetnek, miközben igazából ezt szégyelli maga előtt. De a megfelelési kényszer már annyira beleivódott, hogy ettől nem tud szabadulni, s a feszültség csak nő. Sajnos, ennek a levét mindig a legközelebbi hozzátartozók szívják meg, esetében a szülei. Végiggondolta már, hogy mi lehet az az életében, amiért őket hibáztatja? Lehetséges lenne, hogy az Ön által említett jó viszony mögött valamilyen rejtett feszültség lappang? Nekem úgy tűnik, mintha az Ön kiegyensúlyozottsága igazából egy viselkedési forma, ez külső burok, miközben belül ki akar törni egy rosszabbik én (akit ráadásul nyilván szégyell is). Azt javaslom tehát, hogy lazítson a túlzott fegyelmezettségén, a jó kislány szerepén, kicsit engedje el magát az élet minden területén, és ne akarjon mindenáron megfelelni a külső elvárásoknak. Leginkább pedig üljön le a szüleivel, és beszélgessenek a gyerekkoráról, hátha felbukkan a problémák gyökere...
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Van még értelme?

Kedves Doktornő / Úr! Párommal 3 évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Első látásra szerelem. Ő nagyon súlyos depresszióban szenvedett már akkor is és azóta is. Megismerkedésünk óta hiteget, hogy változni szeretne és boldog, nyugodt életet velem, de viselkedése és állapota szerintem csak egyre rosszabb. Egyszerűen életképtelen a viselkedése, cselekedetei, gondolatai. De hiába gondolom így, én nagyon szeretem őt, és amióta csak megismertem, lassan már az összes irodalmat átrágtam, hogyan viselkedjek vele, hogyan közelítsek és hogyan segítsem, hogy támogatni tudjam a minél előbbi gyógyulását. 3 éve elfogadó, megértő, türelmes és támogató vagyok minden szinten, óriási akaraterővel és szeretettel, de úgy érzem most jött el az idő, hogy nem bírom tovább. Talán azért, mert egy ici-pici javulást sem látok, sőt egyre csak rosszabbodik a helyzet, és már személyem irányában is állandósult negatív kritikát kell türelemmel, megértéssel és "mosollyal" elviselnem. Semmiben sem kitartó, semmit se visz véghez, akármennyire is támogatom minden ötletét, gondolatát, lesem minden kívánságát. Együtt próbálunk ki mindent, közösen vesszük fel a kapcsolatot mindig egy újabb pszichiáterrel, terápiával... (mivel 3 hét után mindenki "hülye" neki és otthagyja). A párom számára mindenki bolond, rosszul látja, gondolja, éli meg az életet, csak ő nem és közben csodálkozik, hogy miért nem megy neki semmi. Abban szeretném a tanácsát kérni, mint szakértő, hogy érdemes-e még minden maradék kis erőm összeszednem és továbbra is kitartóan várnom, reménykednem a gyógyulásában? Vagy minden jel arra utal, hogy ő nem akarja igazán a változást és muszáj lesz valahogy beletörődnöm abba, hogy meg kell szakítanom a kapcsolatot vele? Csak én érzem rosszul, hogy 3 év alatt, ekkora erőfeszítéssel, amit bele tettem ebbe a kapcsolatba, már rég, legalább valami aprócska pozitív változásnak legalább a jelét kéne érzékelnem? Köszönöm és üdvözlettel: O. Victoria

Válasz:

Kedves Kérdező! Akárhogy is nézzük, nagyon hasonlatos a helyzet a gyermekéért rajongó anyuka, és az elkényeztetett gyerek esetéhez. Sajnos a párja akarva-akaratlanul visszaél azzal a rengeteg érzelmi "befektetéssel", amit Ön az érdekében felvonultat. Igazából egy picit Ön is hibás, hiszen egy olyan védőburkot vont a párja köré, amiből ő már nem akar kilépni. Ön pedig nem akarja maga előtt beismerni, hogy egy "csakazértismegmutatomavilágnak" mókuskerék rabja, ahol a szerelem keveredik a szánalommal, illetve saját magát érzi gonosznak, ha most megvonná a párjától ezt az óvó együttérzést. Sajnos, azt kell mondanom, hogy önálló teljesítmény nélkül a párja sosem fog kievickélni ebből a helyzetből. Tudom, egy szakítás felemlegetése kvázi végzetes összeomlást idézhet elő benne, ezért azt javaslom, beszéljék meg, hogy egy időre szüneteltessék a kapcsolatukat, különben Ön betegszik ebbe bele. És lássuk, vajon mire képes a párja azért, hogy Ön boldog legyen?!
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Tömegiszony?

Tisztelt Doktornő. Én egy 39 éves nő vagyok. Kb. egy hónapja észlelem magamon, hogy valami nincs rendben... Ha nagyobb bevásárlásra indulok, és várnom kell a kasszánál, elkezdek szédülni, remeg a lábam, izzadás tör rám. Én tömegiszonyra gondolok, de fogalmam sincs, mit tehetnék. Nem szeretnék gyógyszereken élni, szeretném megoldani ezt a problémát az ön segítségével. Kerüljem a tömeget vagy épp az ellenkezőjét tegyem? Szeretnék úgy élni, mint más emberek... Köszönöm válaszát!

Válasz:

Azt gondolom, ez általánosabb probléma: valószínűleg az akadályoztatás, a lassúbb haladás nem passzol az ön úgymond izgágább habitusához, véleményem szerint egy kicsit túl van pörögve, s ha ezt a környezete nem veszi át, rosszul érzi magát abban a közegben. Szerintem semmi esetre sem szabad visszavonulni, viszont próbáljon úgy gondolni magára, mintha egy láthatatlan burok venné körül, ami védettséget, nyugalmat biztosít a számára, nincs hajsza, nincs megfelelés - kvázi a környezetének kell "körbeudvarolni" magát, mint valami értékes "vendéget"...
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Depis vagyok?

Jó napot kívánok! Az a problémám, hogy sokat sírok ok nélkül, néha megvágom magam, mert úgy gondolom megérdemlem, és szedek gyógynövény hatású nyugtatót és nyugtató teát, és ha egyedül vagyok és nem figyelnek rám, nem akarok létezni sem. Régebben, az első nagy szerelem után, szedtem Frontint elég durva adagban, és felvágtam az ereimet többször is. Ma nem vágom fel, csak kisebb karcolásokat vágok magamon, talán visszaestem? De boldog párkapcsolatban élek, és törődnek is velem néha, de mi a baj forrása?

Válasz:

Valószínűleg azt gondolja, hogy nem elég fontos a környezete számára. Ez ellen egy dolgot tehet: felértékeli maga számára a közvetlen környezetében élőket. Igyekezzen többet foglalkozni velük (ne csak felszínesen), figyeljen oda jobban a problémáikra, mutatkozzon segítőkésznek, szóval kicsit "anyáskodjon" velük. A visszajelzés olyan örömforrás lesz, ami felülírja a vagdosást. :-)
Megnézem a kérdést

Összes kérdés

Jelentkezzen szakértőnek!

Ismerje meg szakértőinket!

Tegye fel a kérdését!