Tisztelt Pszichológusnő!
Férjem pszichiátriai beteg és az utóbbi években durva megnyilvánulásai voltak. 7 éve vagyunk együtt és az első években még jól tudtam kezelni a indulatait. De történt egy eset, amikor megütött és azóta nem tudom őt jól kezelni, mivel bennem van a félelem. Azelőtt higgadt voltam, ki mertem mondani a véleményemet, tudtam őt befolyásolni, ha arra volt szükség, de azután az eset után már mindig csak meghunyászkodom. Előttem van a kép mindig, amikor felpofozott és a kést beleállította a vágódeszkába dühében. Ettől a képtől nem tudok szabadulni, rettegek és mindig valami rosszra gondolok, hogy a jövőben mi fog bekövetkezni. Mivel a kapcsolatunkban mindig meghunyászkodom, ezért nem érzem magam egyenrangú félnek és csak bólogatok mindenen. Kérdésem arra vonatkozna, hogy hogyan tudnám leküzdeni ezt a félelmet, hogy újra úgy tudjak viszonyulni a férjemhez, mint régen? Mert kicsúszott a kezeim közül az irányítás, a kezdeti pozitív változások, amit nála elértem, azoknak már vége és csúszik lefelé a lejtőn. Mit tehetnék? Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
A férje pszichiátriai kórképét nem említette, így csak sötétben tapogatózva próbálok válaszolni. Az Önben kialakult félelmet nem lehet és nem is kell elnyomni, mivel nem ok nélkül alakult ki. Első körben javaslom, hogy konzultáljon a férjét kezelő pszichiáterrel, jelezze felé a férje megváltozott viselkedését, reakcióit és kérje a tanácsát. Ha erre nincs mód, Ön keressen fel egy pszichiátert és mondja el a történteket. Erre azért van szükség, mert csak pszichiáter szakorvos (tehát nem pszichológus) tudja érdemben eldönteni, hogy a szokatlan reakciók összefüggésben vannak-e a férje alapbetegségével, illetve annak súlyosbodásával. Meglehet, hogy ez esetben változtatni kell a gyógyszerelésen.
Ami pedig Önt illeti: az energiáját ne arra használja, hogy leküzdje a félelmét, mivel ez a félelem nagyon is helyén való érzés ebben a helyzetben. Gondolkodjon el inkább azon, hogy mekkora áldozatra kész ahhoz, hogy benne maradjon ebben a kapcsolatban, és mi az, amin tudna, akarna változtatni a férjével való viszonyában. Amennyiben a férje esetleges dühkitörései miatt nem meri vele átbeszélni a kapcsolatukat, célszerű volna a pszichiátriai szakvéleményt követően felkeresni egy családterapeutát. Ajánlani tudom Barát Katalint, aki egy személyben családterapeuta és pszichiáter!
Általánosan azt tanácsolom, ne húzza az időt, mert az akár komolyabb problémákhoz is vezethet! Mielőbb radikális megoldást kell találnia, mert nem lehet és nem is kell tartósan félelemben élni! Ez Önmaga, a férje (aki vélhetően érzi az Ön aggódását), és a kapcsolatuk szempontjából sem ideális! Mindkettejük érdekében mihamarabb kérjen szakszerű segítséget (legyen szó orvosi vagy netán jogi segítségről)!
Sajnálom, hogy nem szolgálhattam megnyugtató szavakkal!
Üdvözlettel,
Szigeti Ildikó
tanácsadó szakpszichológus