Orvos Válaszol

Kedves Ildikó! Ebben az esetben különösen igaz a mondás, hogy az hal meg igazán, akinek az emléke is meghal. Az ilyen korú gyermekeknek nagyon fontos, hogy egy család teljes legyen. Még ha fizikailag nincsenek is velük a nagyszülők, a fontosságuk, a szerepük attól még megmarad, lehet rájuk hivatkozni, hogy ők hogy csinálnák ezt vagy azt, s a mi szerepünk ennek a kontinuitásnak a fenntartása. Idézzük meg őket képekben, videókon, hozzájuk köthető helyszíneken, kedvenc ételükkel - egyszóval tartsuk őket "életben". A temető által képviselt visszavonhatatlanság, végleges lezárás szerintem felnőtt értelemmel fogható fel igazán, a gyerekeket ezzel nem terhelném. Ugyanakkor nem hiszek abban, hogy ne látnának át a szitán egy halottak napi rituálé "letudandó feladat" jellegét illetően. Inkább azt erősítsük bennük, hogy nem csak egy napon kell az elődeinkre gondolni, őket megidézni, hanem minden olyan szituációban, ahol feltennénk nekik a kérdést: hát te hogy csinálnád? Hogy viselkednél a helyemben? Magyarán ne a veszteség érzetet erősítsük gyermekeinkben, hanem a nagyik és nagypapik "hasznosságát".