Orvos Válaszol

Pszichiátriai betegségek kategória

Bodnár Csilla

Bodnár Csilla (gyermek klinikai szakpszichológus) válasza
a Szédülés kérdésre

Szédülés

Kedves Szakmeber!

19 éves vagyok, és 8 éve szédülök, az egész azzal kezdődött 10 éve hogy egy trauma sorozat után( sok rosszullét, ájulást láttam) és elkezdtem attól félni hogy én is elájulok. 11 éves koromba lettem pánik beteg. Egy alkalommal mikor sokáig lehajolva néztem magasról egy előadást, szédülés kezdődött el, de olyan hogy 1 hónapig éreztem, akkor annyira bepánikoltam, szorongtam tőle, hogy attól tartottam újra előjön, azóta havi rendszerességel évekig előjött a szédülés, 3 év alatt kijottem a pánikbetegségből. Mikor 3 éve újra kezdödött azóta a szédülések sokkal rosszabbak lettek, nagy szorongás, trauma hozta elő( édesapám daganatos lett, bezárkoztam, nem tudtam kilépni a lakásból az utcára se tudtam kilpéni úgy hogy ne kapazkodjak valakibe). Elkezdtem gyógyszert szedni aztán 1 év alatt annyira jól lettem hogy sétálni eltudok menni egyedül órákra, és a városba is ha a szédülések nincsenek, a rohamok 2 hetente jöttek. Aztán az idén 2 hónapra elmúltak a szédülések valahogy nem tudom hogy, de semmi feszültség, szorongás nem volt, majd a vírus mikor jött bezárkoztunk krónikus a család, és mikor el tudtam menni valahova nem tudtam elmenni olyan szédülés fogott el. Azóta nem akarnak elmúlni, folyton előjön van hogy egy hétre elmúlik majd 3 hétig folyamatos, mikor feszültség, szorongás erősebb a szédülés is ott van. Voltam már sok szakembernél, de senki se tudott benne segíteni, voltam vizsgálaton azt mondták egészséges vagyok. Nem tudomi hogy ez komolyan lelki eredetű-e, most is amióta bezárkoztunk rosszabb csak sétálni megyek, vagy a pszichiáterhez. Tudna tanácsot adni nekem, hogy hova tudnak ezzel menni, gyógyszert szedtem de aztán az se segített tavaly. Kihez tudnak ezzel fordulni, ki az aki ehez ért, gondoltam ideje lenne kutakodnom, gondoltam ön esetleg tudna ajánlani valamit. 

Válasz:

Kedves Martin! Egy biztos, hogy a gyógyszeres terápiát nem szabad abbahagyni, mert az könnyebbé teszi a jelen problémával való megküzdést. Azon túl abból amit leír az tűnik fel, hogy nagyon bizonytalan, úgy érzi nem tud "megkapaszkodni". Egy pszichoterápiás folyamatba jó lenne feldolgoznia, hogy miért hiányoznak azok az emberek, akik a biztonságot tudnák önnek nyújtani és, hogy miért bízik ennyire csekély módon önmagában illetve az ún. idegenekben. 10 éves kor az az időszak amikor az ember el kezdi keresni önmagát. Kevésbé függ már a szüleitől és kevésbé is igényli az ő odafordulásukat. Így tapasztalatot szerez önmagáról, vágyairól, képességeiről és a világról is. Ezt egy kamasz csak akkor tudja maradéktalanul megtenni, ha biztonságos hátteret érez. Olyat ami biztatja a "próbatételekre", de meg is védi és nem büntet. Fontosak ilyenkor a kortársak is és a tőlük jövő visszajelzések. Ha ezen időszak tapasztalatai valamiért elmaradnak, vagy túl megterhelőek akkor kialakíthatnak szorongást. Fontos tudni azonban, hogy egy érettebb korban is ezek megszerezhetők, de akarat, kitartás és bátorság kell hozzá. A védő támasz pedig lehet egy pszichoterapeuta, aki segíti ezen a "megerősödési" úton és segít abban a lemondásban, amit a gyerekkor elvesztése jelent. Jó egészséget kívánva: Bodnár Csilla

Tegye fel a kérdését!

Jelentkezzen szakértőnek!

Ismerje meg szakértőinket!