Orvos Válaszol

Szakértői adatlap

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus

Bimbó Melinda

180 kérdésre válaszolt

Kategóriái: pánikbetegség, szorongás, stressz, depresszió

Szakterülete: pánikbetegség, szorongás, stressz, párkapcsolat, depresszió, lelki krízishelyzetek, Önértékelési problémák

Kérdezek tőle

Bemutatkozás

Pszichológusi oklevelemet az ELTE-n, klinikai szakpszichológusi szakképesítésemet a SOTE-n szereztem. Pszichoterápiás módszerek közül pszichodrámában képződtem a Magyar Pszichodráma Egyesület képzési rendje szerint, jelenleg pszichodráma vezető jelölt vagyok. Elsősorban hangulatzavarokkal élők, szorongásos betegségekkel küzdők pszichodiagnosztikai vizsgálatában és kezelésében, illetve krízist átélő személyek segítésében van tapasztalatom. Szakmai identitásomat meghatározza a személyiséglélektan és a humanisztikus pszichológia iránti elkötelezettség. A kliensekkel való munkám fontos horgonypontjait képezi a segíteni akarás, a teoretikus kíváncsiság és a saját szakmám tisztelete és szeretete. Budapesten magánrendelés keretében, honlapomon pszichológiai ismeretterjesztő cikkekkel tudom segíteni a hozzám fordulókat .

Saját honlapomon is megtalál:

www.bimbomelinda.hu

180 kérdésre válaszolt:

Bimbó Melinda klinikai szakpszichológus válasza

Pánikroham?

Kedves Kérdező, lehet igen. De talán érdemes volna a háziorvosát felkeresni, és kizárni más betegségeket. MInden jót! Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda klinikai szakpszichológus válasza

Vetélés után

Kedves Kérdező, valóban nagyon feszült időszak lehet ez a lánya számára. Szerintem a legtöbb, amit hozzátartozóként tehetnek, az az, hogy egyszerűen "csak" legyenek elérhetőek a számára. Jó, hogy az első két nap volt kedve beszélni Önnel, ez azt jelzi, ha baj van, és ő szeretne egy kicsit könnyíteni a terhein, rendezni a gondolatait, akkor nyit Ön/Önök felé. Én azt olvasom a soraiból, hogy a lányában van bizalom Önök felé. Innentől kezdve engedje meg, hogy legyen a lánya kezében az, hogy mikor kezdeményez beszélgetést, mikor esik neki jól más. Ő érzi azt, hogy mikor mi segít, és az ilyen nagyon akut helyzetekben sűrűn előfordul, hogy ez akár félnaponként változik. Akár meg is lehet őt időnként kérdezni, hogy miben tudnak segíteni. Van, hogy a beszélgetés esik jól, de az is lehet, hogy valami praktikus dolog intézésének a felvállalása, vagy épp a nagyobbik gyerek ellátása körüli teendő. Ha jól értem, akkor a "trauma" az egy téves ultrahang eredmény nyomán keletkezett riadalom, ami idővel - főleg ha a terhesgondozás során mindent rendben találnak - valószínűleg veszít az erejéből, és lehet rá úgy gondolni, mint egy lidércnyomásos rossz álomra, ami szerencsére nem a valóság. Ezt tudják még erősíteni a lányukban, hogy a realitás az, hogy a baba jól van, és a műszerek tévedtek, aminek az eredményét az orvosok kellő óvatossággal kezelik. Jó egészséget kívánok mindannyiuknak! Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda klinikai szakpszichológus válasza

Nem érzem magam 25 évesnek

Kedves Levélíró, mi a kérdése? A kronológiai idő és az, ahogyan érünk, birtokba veszünk felnőttkori szerepeket sokszor széttartanak egymástól. Lehet, hogy nehezebben boldogul a kortársainál a kapcsolatteremtésben, de az mindenképp előremutató, hogy korábbi önmagához képest jutott ezen a területen előre. Üdvözlettel, Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda klinikai szakpszichológus válasza

Szem + szédülés

Kedves Kérdező, nem tudom, mi történik olyankor. Az viszont egy fontos felismerés, hogy akkor jelentkeznek intenzívebben a tünetei, amikor szorongóbb. Úgyhogy ez utóbbival érdemes kezdenie valamit a helyi pszichiátriai szakrendelésen. Üdvözlettel, Bimbó Meinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda klinikai szakpszichológus válasza

Stressz+ izület

Kedves Kérdező, nagyon jól tette, hogy több szakrendelésen is kivizsgáltatta magát, fontos objektív adatok a negatív leletei. Sajnos a szorongás tud meglehetősen rejtélyes tüneteket produkálni, sokszor testi tünet formájában. Szerintem adjon egy esélyt a pszichiáter feltevésének, és próbaljon meg annak utánajárni, hogy ha lelki eredete lehet a testi panaszainak, vajon 'mit üzen' , milyen belső feszültségről adhat hírt a test. Lehet, hogy kapásból van ötlete, hogy milyen konfliktusok nehezítik az életét, de az is lehet, hogy nehezebb ezt megfogalmaznia. Ez utóbbi esetben talán érdemes volna gyógyszeres kezelés mellett először olyan módszerekkel próbálkoznia, mint a relaxáció vagy a stresszkezelő tréning. Ezek nagyon szelíd és hatékony eszközök a szorongás csökkentésére, és megnyithatják az utat az önismeret felé. Üdvözlettel, Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda klinikai szakpszichológus válasza

Félelem

Kedves Kérdező, nem tudok gyorsmegoldást a problémájára. Ne azt várja magától, hogy a szele sem csapja meg a rosszullétnek, mikor ki kell állnia, hanem azt, hogy ha jönni fog a rosszullét, akkor azt a helyén tudja kezelni. Gondoljon arra, hogy amit érez, az semmi különöset nem jelent, csak azt, hogy Ön izgul. Próbálja a saját vállalását is a helyén kezelni: a nagy napon nem Ön lesz az események középpontja, hanem a testvére és a menyasszony. Sokat segíthet, ha akár remegő lábbakkal, izzadó kézzel arra gondol, hogy azért áll ott, mert most örömet akar szerezni, adni valamit azoknak, akiket szeret. Hajrá! Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda klinikai szakpszichológus válasza

Elakarom hagyni a családom

Kedves Kérdező! Érdemes visszaolvasnia a saját sorait. Akár többször is. Sok olyan részlet van benne, amiből süt, hogy amíg nem tud a mostaninál jobban felelősséget vállalni a saját döntéseiért, addig bárhová megy, kíséri Önt a boldogtalanság. Ezt nem a moralizálni akarás mondatja velem, hanem az, hogy a levele alapján úgy tűnik, hogy másoknak tulajdonít olyan dolgokat, amik valójában az Ön tetteinek a következményei. A gyereke nem kérte az életét, az otthonát Ön teszi börtönné, nem a gyereke, nem a gyermeke miatt lett Ön olyan, amilyen, hanem a saját éretlensége miatt. 37 évesen miért olyan fontos, hogy mit gondol a családja, miért ez tartja vissza? Ha olyan fontos Önnek a szabadság és a függetlenség, hogy van az, hogy a saját szülei még mindig a referenciapontok. A felnőtt lét - és benne a szabadság is - tele van kötöttségekkel. Ha nem az anyasággal, akkor mással. Ha menni akar, akkor gondolja végig, hova menne, mit csinálna, lehet-e, hogy más dolgokkal volna hasonlóképp elégedetlen, mint a pszichológussal vagy a gyermekével. Ha megy, a fiának hagyja, hogy legalább egy apja maradjon, akitől meg tudja tanulni, milyen az, amikor szeretik. MInden jót kívánok! Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda klinikai szakpszichológus válasza

Pánik és agórafóbia

Kedves Kérdező, nagyon jól tette, hogy pszichoterapeutához fordult. Úgy tűnik, hogy az állapota eléggé gúzsba köti: fontos volna, hogy el tudjon járni dolgozni, és találkozzon, kapcsolatot tartson az Ön számára fontos emberekkel. Legalább ezek miatt valóban fontolóra kellene venni a gyógyszeres kezelést, azt javaslom, a pszichoterapeutájával beszéljenek erről. MInden jót! Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda klinikai szakpszichológus válasza

Pánikbetegség esetén pelenka receptre?

Kedves Péter, nem tudom. Őszintén szólva nem hiszem, mivel nem urológiai jellegű problémáról van szó, és az Ön esetében a bevizelés egy tünet, amit megszűntetni volna jó, nem megtámogatni. A lélektanban van egy szó: a "betegségelőny". Ez az jelenti, hogy a betegséggel járó nehéz állapot a felnőtt élettel járó terhek alóli felmentéshez, és előnyökhöz, figyelemhez, gondoskodáshoz is juttathatja a beteget, amit a betegek egy része tudattalanul használ is. Ha Ön egy pszichiátertől receptre szeretne pelenkát, az egy kicsit olyan, mintha azt kérné, a másik bánjon úgy Önnel, mint egy kisbabával. Ennek kiszolgálása a "legjobb út", hogy a pszichiáterrel közösen "belebetonozzák" Önt ebbe a - valószínűleg igen megalázó - tünetébe. Írja, hogy másfél évvel ezelőtt kezdődtek a panaszai. Kérem, gondolja végig, miket csinált előtte, és milyen életet szeretne a jövőben magának - és ezek fényében döntsön arról hogy a pelenkázás-e az Ön útja, vagy szeretne-e ennél többet 32 éves férfiként a sorstól. Üdvözlettel, Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda klinikai szakpszichológus válasza

Lehetséges, hogy PTSD-m van?

Kedves Kérdező, nagyon kínzóak lehetnek az Ön számára a mindennapok, ha ezekkel a panaszokkal küzd. Úgyhogy mindenképpen érdemes szakember/ intézmény segítségét kérni. Ott egy személyes találkozás során lehet azt kibogozni, hogy a jelenlegi problémái egy traumából gyökereznek, és leírhatók ezzel a diagnózissal, vagy valami más van itt. Olyan is sűrűn előfordul, hogy valakit nem egy trauma ér, hanem rengeteg, pl. bántották, elhanyagolták gyermekkorában, és erre tevődik rá egy felnőttkori trauma, pl. áldozattá válik egy felnőttkori kapcsolatában. Ha a korábbi gyógykezelésében résztvevőket segítőkésznek és szakmailag felkészültnek élte meg, érdemes volna hozzájuk visszamenni, hiszen már ismerik Önt. Ha bármi miatt ezt nem szeretné vagy nem lehetséges, a korábbi egészségügyi dokumentumait (leletek, ambuláns lap, zárójelentés ha van) mindenképp vigye magával. Sok sikert! Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Jelentkezzen szakértőnek!

Ismerje meg szakértőinket!

Tegye fel a kérdését!