Orvos Válaszol

Szakértői adatlap

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus

148 kérdésre válaszolt

Kategóriái: pánikbetegség, szorongás, stressz, depresszió

Szakterülete: pánikbetegség, szorongás, stressz, párkapcsolat, depresszió, lelki krízishelyzetek, Önértékelési problémák

Bemutatkozás

Pszichológusi oklevelemet az ELTE-n, klinikai szakpszichológusi szakképesítésemet a SOTE-n szereztem. Pszichoterápiás módszerek közül pszichodrámában képződtem a Magyar Pszichodráma Egyesület képzési rendje szerint, jelenleg pszichodráma vezető jelölt vagyok. Elsősorban hangulatzavarokkal élők, szorongásos betegségekkel küzdők pszichodiagnosztikai vizsgálatában és kezelésében, illetve krízist átélő személyek segítésében van tapasztalatom. Szakmai identitásomat meghatározza a személyiséglélektan és a humanisztikus pszichológia iránti elkötelezettség. A kliensekkel való munkám fontos horgonypontjait képezi a segíteni akarás, a teoretikus kíváncsiság és a saját szakmám tisztelete és szeretete. Budapesten magánrendelés keretében, honlapomon pszichológiai ismeretterjesztő cikkekkel tudom segíteni a hozzám fordulókat .

Saját honlapomon is megtalál:

www.bimbomelinda.hu

Legutóbbi válaszai

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Komolyabb baj vagy csak stressz hatása?

Szép napot! Az utóbbi pár hónapban azt vettem észre nehézségeim vannak a kommunikációval. Néha nem találom a megfelelő szót, nehezemre esik kimondani viszonylag egyszerű szavakat és befejezni is egy mondatot, ami megnehezíti a beilleszkedést és a mindennapjaimat. Régebben nem volt problémám ezzel, vendéglátós pályát választottam, voltam pultos, pincér, az iskolában is rengeteg alkalommal szerepeltem. Az elmúlt 2 évben sokat dolgoztam, volt, hogy három munkahelyen, így hát a fáradtságomra fogtam a beszédzavaraimat, jelenleg a 10-14 órás műszakok után sikerült napi 8 órás munkarend szerinti állást vállalnom, de ugyanúgy él a problémám, most is, hogy kipihentebb vagyok. Emellett egy ideje remeg a kezem, néha túlzottan magas a pulzusom és gyakran bekönnyezik a szemem indokolatlanul. Lehet valami komolyabb baj a háttérben vagy valószínűbb, hogy csak egyszerűen a stressz, a túlhajszoltság, a megfelelési vágy a probléma gyökere?

Válasz:

Kedves Kérdező! Nehéz ezt a levél alapján megállapítani. Kétségtelen, hogy a stressz generálhat ilyen tüneteket, és pszichológust vagy pszichiátert felkeresni a 'megfelelési vágyával'. De érdemes volna talán a háziorvosnál kezdeni a sort, ő egy személyes talalkozás alapján eldönti, hogy szükségesnek látja-e esetleg neurológus vagy kardiológus esetleg endokrinológus bevonását. Jó esetben kiderül, hogy 'csak' szorong. Érdemes azonban kizárni más betegségeket. Üdvözlettel, Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Kenyszerbetegseg

Jonapot kivanok.szeretnek tanácsot kérni.a fiam 22 eves kényszer gondolatok gyötrik.voltunk psichiaternél és járunk psichologushoz is.2 dolog aggaszt a psichologus rivotrillal es mirzatennel kezeli.a rivotril miatt nagyon aggódom.sokat olvastam a betegségről es olvastam hogy jol kezelhető ssri tartalmu gyogyszerekkel amik nem okoznak függőséget.kérem mi a véleménye fontos a rivotril?a masik aggaszto ok a psichológus nem nagyon akar hozzá járni mert ugy gondolja a dr.nem hiszi el hogy kényszer beteg.a gondolatait megosztotta a pszichologussal.mindig idegessen jön ki tőle mert ha nem kényszer beteg akkor aggasztja az a gondolat a fejeben.hogy akkor mitől van.persze lehet ez csak a terapia resze.nem tudom mit tegyek nagyon szeretnek segiteni neki köszönöm a tanácsát.

Válasz:

Kedves Kérdező, szerintem itt több félreértés is van. A pszichológus nem ír fel gyógyszert a fiának, vele beszélgetni tudnak. Én is pszichológus vagyok, így gyógyszerekkel kapcsolatban nem tudok tanácsot adni, ez pszichiáter szakorvos asztalára tartozik. Kérem, ne haragudjon, de nem nagyon értem a levele többi részét: összefolyik, hogy ki kicsoda. Olyan valóban létezik, hogy az ember idegesen jön ki a pszichológustól, és ez "a terápia része". Szerintem azzal tud a gyermekének segíteni, ha tudnak őszintén beszélgetni arról, hogy mi történik a családjukban, ki hogy érzi ott magát és mit szeretne. Minden jót kívánok! Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Jó napot !

Nagyon nagy a hangulat valtozasom sokszor úgy érzem hogy mindenki ellenem van de sajnos a tapasztalataim alapjan szembesültem is ezzel hogy a gyerekeim lekezelően viselkedtek sajnos hátam mögött kibeszelnek amit hallottam is én nagyon szeretem őket de már sokszor csalódtam bennük hazudnak és mi fog engem okoknak mindenért ! Én nem aszt mondom hogy én nem követtem el hibát de ki nem mindenki hibázik és ha hibázott akkor be ismeri én tanultam a hibáimbol sajnos nagyon sokat hanyodtunk amíg fel nőttek albérlet olyan albérletbe de úgy se hagytam magukra és most amikor feltottek akkor ki gunyolnak ha el sütöm magam és mondják hogy sajnaltatad magam de ez nem így van csak egy kis jó szót kedvességet várnék el tőlük ! Lehet már depressziós vagyok napokig kesergek éjszakákat nem alszom nem tudom mit tegyek nagyon el vagyok keseredve

Válasz:

Kedves Kérdező! Érdemes volna a lakóhelyéhez tartozó pszichiátriai szakrendelést felkeresni. Emellett akár többször is leülni a gyerekeivel, és megpróbálni tisztázni, hogy mi az, ami miatt lekezelően bánnak Önnel. Ha érez indíttatást rá, azt javaslom, vezessen naplót: jegyezze fel ezeket a hangulatingadozásokat és azt is, hogy milyen szituációban volt, amikor pl. rossz kedve lett - mi történt akkor pontosan, mi érzett Ön, milyen gondolatok jutottak az eszébe. Minden jót kívánok! Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Félénk extrovertált lennék?

Tisztelt Dr.úr/hölgy!

Általában ha bemegyek egy ismeretlen nagy társaságba nagyon félénken, visszahúzódóan viselkedek, akit viszont megismerek azzal felszabadultan és sokat tudok beszélni, sokat vagyok itthon egyedül de nem azért mert annyira szeretem, csak már megszoktam mivel senki nem hív sehova. Magányos vagyok, nincs egy barátom sem. Ezek alapján én introvertált vagy extrovertált vagyok? Nem tudom magam egyik személyiségtípusba sem besorolni.

Válasz:

Kedves Kérdező! Az extroverzió-introverzió téma elég komplex kérdéskör. Azon szerzők szerint, akik az introverzió-extroverzió vonást egy, folytonos skálaként írják le, legtöbbünk valahol a skála közepén helyezkedik el, egyaránt vannak extrovertált és introvertált megnyilvánulásaink. Az Ön leveléből inkább a passzivitást érzem, mint azt, hogy ki volna békülve magányos, otthonülős életmódjával. Mellesleg az introvertáltak is járnak szórakozni, és vannak barátaik. Valóban nehéz a típusba sorolás, nem tudom, hogy van-e ennek itt értelme egyáltalán. A kérdés talán inkább az, hogy mennyire kötik Önt gúzsba a társas helyzetekkel kapcsolatos szorongásai. Gondolja át, mi zavarja az ismeretlen társaságban, mit élvez a sokat beszélésben, bántja-e az egyedüllét, ha igen, miért vár arra, hogy más tegye meg az első lépést Ön helyett. Ezek mentén a kérdések mentén tudna körvonalazódni egy olyan életforma, ami elég társas ingert biztosít Önnek, de még túlingerlő. Üdvözlettel, BM

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Kimaradt kamaszkor, szüzesség

Tisztelt Szakértő!

Azts szeretném megkérdezni, hogy az gond hogy nálam kimaradt a kamaszkor, nem voltak barátaim, barátnőm, nem jártam el sehova most se nagyon, és 23 évesen szűz vagyok férfiként?

Válasz:

Kedves Kérdező! Sokféleképp lehet élni. A kérdés talán az, hogy Önnek gond-e, hogy nem voltak/ nincsenek barátai, illetve párkapcsolata. Ha zavarja ez, érdemes végiggondolnia, vajon miért nehéz kortársakkal boldogulnia, milyen félelmek, szorongások kötik gúzsba. Ha szeretne változtatni az életén, javaslom, hogy keressen fel pszichoterapeutát, egy terápiás csoport is nagyon hasznos lehet az Ön számára. Ha Ön tud a szüzességével együtt értékes férfiként nézni saját magára, akkor talál is olyan lányt, aki nem problémaként tekint a szexuális tapasztalatlanságára. Minden jót! Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Személyiségzavar?

Tisztelt Doktor Úr/Nő! Tudom, hogy nem szoktak, nem lehet táv-diagnosztizálni, de egy velem szoros munkakapcsolatban levő 45 éves nő személyiségével kapcsolatban vannak kérdéseim. Nagyon megnehezíti az együttműködésünket, hogy minden észrevételt, esetleges kritikát személyes sértésnek fog fel, azonnal hárít, minden helyzetben elsőre a hazugságot találja megoldásnak, akkor is, amikor semmi előnye sem származik a hazugságból és az igazsággal sem érné hátrány. Szóval kóros hazudozó. Vágyik az elismerésre, pozitív visszajelzésekre, de ezt nem a teljesítményével akarja elérni. Önértékelési és súlyos ön és emberismereti problémái is vannak.Tanárként állandóan hangoztatja a diákoknak, hogy ő jó tanár, jó ember, stb., de ez nagyon furcsa így a gyerekeknek. Rendszeresen félreérti, amit az emberek mondanak neki, rosszul reagál helyzetekben. Nem tudom, hogy nem áll-e a háttérben valamilyen személyiségzavar. Mit tudok én kollégaként tenni, hogy az ő és az én saját helyzetemet is javítsam?

Válasz:

Kedves Kérdező! Valóban nem jó címkéket akasztani egymásra, pláne nem lehet ezt személyes találkozás nélkül. Ha azt tapasztalja, hogy a kolléganőjével nem tudnak leülni megbeszélni a problémáikat, akkor a szakmai közösség, illetve a felettesük felé tudja jelezni, hogy miket tapasztal a gyerekeknél, Önnek miért nehéz ezzel az emberrel együtt dolgozni, és hogy miben szeretne segítséget kapni. Üdvözlettel, Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Özvegy

Tisztelt Melinda! Párom 32 év házasság után vesztette el a feleségét. Most hétvégén ünnepeljük a kapcsolatunk 1 éves évfordulóját. Nagyon harmonikus a kapcsolatunk az élet minden területén. Egy konfliktusunk van: volt feleséggel kapcsolatos emléktárgyak (ruháit már kérésre elpakolta), fényképek kint vannak mindenhol a házban. Párszor felhoztam, hogy ez engem zavar, rögtön úgy érezte, hogy a halott feleségét kell megvédenie, s ellen oldalra állt fel. Ezzel én nem érzem, hogy bántanám, hisz közös döntés volt egy új kapcsolat felépítése. Úgy érzem, hogy a régi romjain nem tudom igazán jól érezni magam. Ő meg úgy éli meg, hogy nevetséges, hogy egy halott nőre vagyok féltékeny! Ez így mind igaz, csak mikor őszintén elmondta, hogy vágyik rá, s nagyon hiányzik neki. Ezt szerelmes nőként nagyon nehezen élem meg. Úgy gondolom, hogy korán jöttem az életébe, vagy nem tisztel eléggé, hogy azokon a dolgokon, ami engem zavar, változtasson. Van valami ötlet, tanács, hogy lehetne számára nem bántó módon, de mégis cselekvésre rávenni? Várom előre is a válaszát! Csilla

Válasz:

Kedves Csilla! Levele alapján valóban úgy tűnik, kissé korán jött ez a kapcsolat a párja életébe. Azt nem írja, mennyi ideje hunyt el a feleség. Nehéz lehet ez a helyzet. 32 év sok idő - a párja életének örökké része marad ez a házasság. Leveléből nem derül ki, hogy Önnek van-e hasonló tapasztalata, pl. egy több évtizedes, válással végződő házasság, amiből gyermekei vannak... Ahelyett, hogy a párját próbálja "cselekvésre rávenni", szerintem érdemes volna végiggondolnia, hogy Önnek milyen ez a kapcsolat. Egy 32 évnyi házasság után bizonyos értelemben mindig is ennek a romjain tud felépülni valami új. Ha úgy érzi, hogy ezt Ön nem tudja tolerálni, vagy az Ön szempontjai csak kevéssé jelennek meg, Önnek kell abban döntenie, hogy marad-e vagy keres olyan partnert, aki (már) nem a feleségét gyászolja. Üdvözlettel, Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Korai magömlés

A legnagyobb problémám, hogy nagyon hamar elmegyek. Régen nem volt ilyen gondom, és most nagyon aggódom, hogy valami nincs rendben. Mit tudnék tenni ez ellen vagy tudok-e bármit is tenni?

Válasz:

Kedves Ödön, érdemes végiggondolnia, hogy mi változott, ha régen nem volt ilyen baja. Javaslom, hogy forduljon szexuálpszichológushoz, ő néhány praktikus gyakorlatot tud ajánlani, amivel Ön otthon megtanulhatja elnyújtani a merevedése idejét. Üdvözlettel, Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Miért félek a vezetéstől?

Üdvözlöm! Idén áprilisban raktam le a jogosítványom, az óta talán nem vezettem ötször... Ha vezetnem kell, rosszul vagyok, nagyon félek, elkezdek izzadni, úgy érzem, mintha a szívem ki akarna ugrani a helyéről, az arcom forró és tűzvörös, mostanra eljutottam arra a szintre, hogy nem tudnak a kormány mögé könyörögni, inkább összeveszek a környezetemmel!!! Kérdésem természetesen a következő: hogy tudom ezt a félelmet legyőzni, illetve mitől alakulhatott ez az állapot ki? Válaszát előre is köszönöm! Üdv: Linda

Válasz:

Kedves Linda! Ha jól értem, a jogosítvány megszerzése egy viszonylag friss esemény az Ön életében. Bár a vezetés szorongást kelt Önben, érdemes mégis a volán mellé ülni, kevésbé forgalmas helyen, egy jól vezető, türelmes ember társaságában gyakorolni, hogy rutinra tegyen szert. Minél több alkalommal tapasztalja, hogy sikeresen helyt állt sofőrként, várhatóan annál kevésbé lesz félelmet keltő helyzet a volán mögé ülés. Hogy a tapasztalatlanságon túl milyen más okok vezetnek még a szorongásához, erre a levele alapján nem tudok válaszolni. Jó gyakorlást Önnek! Üdvözlettel, Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Fóbia?

Szép napot kívánok! Írásban bátor vagyok... 46 éves vagyok,12 éve epilepsziás. Lassan 2 éve járok pszichológushoz, nehezen, de most már megvan a bizalom. Viszont az elején elhallgattam néhány dolgot. 9 évesen anyu sógora megkörnyékezett (ennyit elmondtam), de semmi se történt. Viszont jó néhány alkalommal úszni tanított, de nem a szokványos módon.15 évesen, 2 hétig össze voltam zárva vele, ő vigyázott rám nyáron - itt se történt semmi, történetek voltak, ill. fültanúja voltam néhány "akciónak". Szerintem ezt el kellene mondani, de hülyén nézne ki, hogy akkor nem mondtam, de most... Kiegészítem 2 év múlva, amit a második alkalommal nem mondtam el? Ami a panaszom: rettegek az érintéstől. Bármilyentől, ami a kézfogásnál komolyabb. Van egy 16 éves lányom, egy másfél éves kapcsolatból, itt az első pár hónapban csak beszélgettünk, maga a fizikai kapcsolat nehéz volt, ritkán sikerült teljesen. Azóta senkim nincs. A puszi, a simogatás talán a lányomtól.... ő az, akit megérintek, simogatok, de nem órákig. Mit lehetne tenni? A pszichológusnál álmokat elemzünk, van egy visszatérő néhány hónapja: lefognak hátulról, szinte mozgásképtelenné. A folytatás ma éjjel: megpróbálnak megerőszakolni, ez a bizonyos rokon és a gyerekem apja (ő tényleg csinálta néha, mert igyekeztem nem elérni az orgazmust, próbáltam magam elhúzni) - eddig arctalanok voltak. Ezeket elmondom a pszichológusnak, de mit lehet tenni? Nem jó ez így, de át kellene törni a falakat. Köszönöm.

Válasz:

Kedves Ildikó! Arra tudom biztatni, hogy valóban a pszichológusával beszélgessenek ezekről. Egyáltalán nem hat "hülyén", ha két évvel később tud csak elmondani olyasmit, amit a második alkalommal nem. Akár azt is nyugodtan be lehet emelni a beszélgetéseikbe, hogy ide, a Házipatika oldalára írt levelet, valamiért máshonnan keres segítséget, mint a terápiás kapcsolatban, amiben benne van. Üdvözlettel, Bimbó Melinda

Megnézem a kérdést

Összes kérdés