+12° - +31°
Nincs front

Orvos Válaszol

Szakértői adatlap

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus

Bimbó Melinda

190 kérdésre válaszolt

Kategóriái: pánikbetegség, szorongás, stressz, depresszió

Szakterülete: pánikbetegség, szorongás, stressz, párkapcsolat, depresszió, lelki krízishelyzetek, Önértékelési problémák

Bemutatkozás

Pszichológusi oklevelemet az ELTE-n, klinikai szakpszichológusi szakképesítésemet a SOTE-n szereztem. Pszichoterápiás módszerek közül pszichodrámában képződtem a Magyar Pszichodráma Egyesület képzési rendje szerint, jelenleg pszichodráma vezető jelölt vagyok. Elsősorban hangulatzavarokkal élők, szorongásos betegségekkel küzdők pszichodiagnosztikai vizsgálatában és kezelésében, illetve krízist átélő személyek segítésében van tapasztalatom. Szakmai identitásomat meghatározza a személyiséglélektan és a humanisztikus pszichológia iránti elkötelezettség. A kliensekkel való munkám fontos horgonypontjait képezi a segíteni akarás, a teoretikus kíváncsiság és a saját szakmám tisztelete és szeretete. Budapesten magánrendelés keretében, honlapomon pszichológiai ismeretterjesztő cikkekkel tudom segíteni a hozzám fordulókat .

Saját honlapomon is megtalál:

www.bimbomelinda.hu

Legutóbbi válaszai

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

26 évesen öregnek érzem magam

Tisztelt Szakértő!

Olyan problémám van, hogy sokat bánkódok a múlton, illetve úgy elszaladt az utóbbi 10-12 év felettem, hogy észre sem vettem, mint aki most ébredt volna fel álmából és olyan gyorsan megváltoztak a dolgok.Ifjabb koromban sem jártam sehova, általános, illetve közép iskolában sem voltak barátaim most is így élek munkából haza aztán netezés,tv nézés egyszóval unalmas volt az egész életem...a szüzességem is 25 évesen vesztettem el ,de ilyen 40+ nőkkel voltam a társkeresőkről, másik ami miatt fel is tettem a kérdést, normális hogy ennyi idősen öregnek érzem magam? Úgy gondolom hogy fiatalok a 14-22 évesek ők még élhetnek úgy ahogy én nem éltem, felelőtlenül, én meg közelítek a 30-hoz és sok mindent nem éltem meg,nem voltam szerelmes,nem voltak élményeim..stb.

Válasz:

Kedves Kérdező, Ön most is igen fiatal még, egyedül az Ön kezében van az, hogy a következő 10-12 évet is a múlton bánkódással tölti, vagy "élményeket szerez", hogy a szavait idézzem. Sokféleképp lehet élni, és értékelni az éveket: élheti meg magát öregnek huszonévesen, viszont ha ez nem felel meg Önnek, sarokba is hajíthatja nagypapás tévénézős, netezős életét. Jó volna, ha felelősséget vállalna a saját dolgai felett: ha a "40+"-os, társkeresős nők nem voltak jók Önnek, akkor tegyen erőfeszítéseket olyan társ megszerzésére, akit büszkén felvállalna. Hajrá! Üdvözlettel, Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Depresszió

Jó napot kívánok!

Budapesten elérhető TB támogatott pszichológus? Régen volt, azonban sajnos ismét kezd előjönni a depresszióm, ami által az embereket elkerülöm, munkán kívül eltűnök az emberek elől és a halálom gondolata nyugtatóan hat rám (sose tenném meg, mert gondolok a családomra). Folyamatos csalódások érnek, amit egyre nehezebben viselek, a fogyás 10 éve sikertelen betegségeim miatt (párom, hogy támogasson, ugyanazt a diétát követte, mint én, ő 15 kg-ot leadott, én 11-et felszedtem). Vagyok, de nem tudom minek, mert élni nem élek, ha öröm ér se tart sokáig. Pszichiáternél voltam, szedtem gyógyszert, de nem akarok tovább. 

Válasz:

Kedves Kérdező, igen, van TB-alapon elérhető pszichológus, a lakóhelyéhez tartozó pszichiátriai szakrendelést keresse fel. Üdvözlettel, Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Párkapcsolati nehézség

Tisztelt Doktor Úr/Nő!

 

Huszonévesek vagyunk a barátommal, 1 éve vagyunk együtt. Sajnos egyre több dolog kezd szó szerint halálra rémiszteni, olyan érzésem van, mintha fulladoznék, mintha egy súly agyonnyomna. Róla tudni kell, hogy elhanyagolt, bántalmazott kisgyerek volt és ezek miatt olyan, amilyen. Én ennek az ellenkezője vagyok, velem rengeteget törődtek és segítettek, sőt már rám erőltettek dolgokat, sosem tudtam magam kellőképpen önállónak vagy felnőttnek érezni. Írok pár példát a páromról:

- Nem tud nélkülem aludni. Hívták a munkahelyén többször csapatépítőre, de nem hajlandó elmenni emiatt. Sőt, még olyat is mondott, hogy nem bírná ki ha én elmennék vagy ha olyan munkám lenne, hogy utaznom kéne valahova

- Azt mondta nem bírná ki, ha nem lenne home office és minden nap 8 órát külön kéne lennünk, igazából pár órát is alig bír ki

- A családjával megromlott a kapcsolata, a régi barátságait se ápolja, pedig szoktak neki írni, de nem érdekli. 1-2 kollégával jóban van, de ha felmerült, hogy velük találkozzon (amiből persze nem lett semmi), még akkor is azt mondta, hogy vinni akar engem is

- Mondta, hogy neki csak én vagyok a stabil pont

- Állandóan azt mondja, hogy nekem akar jót és engem figyel, de olyan dolgokat hoz fel, amik teljesen triviálisak. Pl. nála töltöttem pár napot mikor még nem éltünk együtt és találkoztam egy barátnőmmel közben, mondogatta, hogy ez a közös időnkből megy el, de ő csak engem figyel, hogy jól érezzem magam

- Ezerszer elmondta, hogy tökéletes vagyok szerinte. Többször hozzátette, hogy szerinte ő férfiként kevesebb, mint én nőként. Mondtam neki, hogy ez nem igaz és hogy sajnos én sem vagyok tökéletes, ezen csak kiakadt, hogy miért nem örülök ennek hogy így látja

Mit gondol? Kezdek teljesen összeomlani, szeretnék keresni egy szakembert neki és magamnak is, mert irreális dühöt érzek folyamatosan. A legkisebb normális gesztus is feldühít már (pl. ha rám adja a kabátot vagy ha főz valamit), tudom, hogy részemről ez se normális dolog. Egyikünk se dolgozta fel a gyerekkori sérelmeit és így ez tragikussá kezd válni. Kezdem azt érezni, hogy részéről van valami komoly mentális betegség (tudom, nem vagyok képzett annyira, hogy csak úgy diagnosztizálgassak, de a gyerekkori traumák és a ragaszkodása, idealizálása miatt felmerült bennem a borderline személyiségzavar gyanúja is)

A legszörnyűbb, hogy mindezek mellett rengeteg pozitív tulajdonsága is van, intelligens, figyelmes, a munkájában elhivatott, annak ellenére, hogy nem tartja a kapcsolatot senkivel, mégis nyitott és sokat tud beszélni, sok közös dolgot szeretünk, és sosem tiltott meg semmit vagy sosem parancsolt. De egyre jobban látom mennyire sérül és ezzel egyedül nem tudok/tudunk megbirkózni. Milyen lehetőségeink lennének Budapesten? Kit, milyen helyet tudna ajánlana?

 

Válaszát előre is köszönöm!

Válasz:

Kedves Kérdező, fogadja el, hogy az érzései azok, amik. A kapcsolódásukra adott helyénvaló reakciók. Valószínűleg más is dühöt, fulladást, rémületet, "nagy súly" nyomását élné meg egy ehhez hasonló kapcsolatban. Szerintem is jó ötlet, ha egy szakemberrel közösen tudnak arról gondolkodni, hogy miért választott Ön egy olyan társat, aki kb. egy anya szerepébe hívja be Önt. Az volna jó, ha a figyelme nem a személyiségzavarokra, dignózisokra, gyerekkori traumákra fókuszálna, hanem egyedül arra, hogy Önnek ebben az egészben benne lenni milyen, és merre akar továbblépni. Érdemes első körben tájékozódni, hogy a lakóhelyéhez tartozó pszichiátriai szakrendelésen mit tudnak kínálni, ha attól többet szeretne (pl. hosszabb önismereti munkát), akkor magánrendelésen dolgozó pszichológusok, pszichoterapeuták közül válassszon olyat, aki Önnek szimpatikus. Ami a barátját illeti, azzal segít neki, ha nem próbálja őt megmenteni. Ne Ön keressen neki szakembert, az volna jó, ha ő maga venné kézbe az életét. Minden jót kívánok! Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Félelem

Kedves dr nő/úr

20 éves fiú vagyok. 1 hónapja szédülök és fáj a fejem. Sokszor olyan zavartnak érzem a fejem, tompának. Voltam pár vizsgálaton de az jó volt. Fej ct-n nem voltam. 3 hete aludni se nagyon tudok sokszor felkelek rosszakat álmodok, érdekes gondolatok járnak a fejemben. Igaz én nagyon stresszes vagyok és ugy gondolom panikbeteg is. Nagyon félek sok dologtól munkahely, tanulás de legfőképp most ettől hogy beteg vagyok és hogy nincs e komolyabb bajom. De ha minden a stressztől van mit tegyek? Sajnos most szakrendelesre se lehet menni a vírus miatt

Válasz:

Kedves Kérdező, működnek a szakrendelések. Hívja fel nyugodtan őket - ha személyesen nem is, de telefonon vagy az internet segítségével videón elérhetőek. Az nagyon jól hangzik, hogy a kivizsgálások alkalmával nem találtak semmi olyat, ami testi betegségre utalna. Próbálja meg átgondolni, hogy a munkával, tanulással kapcsolatban milyen dolgok feszítik. Az volna a legjobb, ha le is írná a gondolatait, csak saját magának, naplójegyzet gyanánt. A "stressz" címke mögött gyakran a saját gubancos gondolataink, érzéseink állnak - így a stresszkezelés egyik része is épp ebből áll: ezeket kell azonosítani, és megnézni, hogy mit tudunk velük kezdeni. A múlt tavaszi Covid hullám idején Prof. Dr. Bagdy Emőke úgy döntött, hogy elérhetővé teszi a YouTube-on az egyik, stresszoldásról szóló hangoskönyvét. Keressen rá, nagyon jól használható egységekre van bontva. Részben rengeteg információval lát el (mit kell tudni a stresszről), részben pedig azonnal használható feszültségoldó eszközöket kínál, amivel Ön nap, mint nap a saját otthonában megnyughathatja saját magát! MInden jót kívánok! Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Lehet időskori depresszió?

Tisztelt Doktornő!

A nagypapám 82 éves a szemütétje elött még mozgot meg élte a napi kis nyugdíjas napjait.Ám mikor 2015-ben meg mütötték szürke hályoggal.Kicsit vissza vett egyre kevesebbet mozgott már csak Tv-zett meg az udvarba mozgott.De sajnos szorulásos és hasmenéses idöszak elő jött neki de még igy is el fogaduk a hangulat ingadozását meg a hozzáállását/kedvét a dolgokhoz.Ám ha beteg volt senkivel nem beszélt csak a szobába pihent mintha magába örlődött volna. PL: Akkor nem nézte a Tv-t amit szeretett csak radiozott,nem evett nagyon és nem ivott.Hiába könyörögtünk neki nem akart.Ha jobban lett evett és ivott ismét mászkált kinnt meg be kapcsolta a TV-t.Sajnos el érte egy csúnya bélfertőzéses vírus és infuzió kelett neki.Haza jöve a korházból még pár napig lábadozott meg is értettük.Nem is volt vele gond.Ám meg valtozott el várja hogy a mama furdesse pedig régen be állt a tusba.Mindenre azt mondja fázik pedig nem lázas.A Tv-t nem kapcsolja be csak a rádió megy.Egész nap a nappaliba ül pedig ki szokott menni a levegőre.Régen reggel 9 kor már kinnt volt a konyhába reggelizett  most meg délbe kel fel.Kedves doktornő ugy érezzük meg változott.Bármit mondunk neki makacsul talál rá kifogás /Pl.:ő most nem fürdik mert fázik mosdassuk le/.Amióta haza jött meg változott mintha depressziós lenne.Ugy érezzük teljesen el hagyta magát és nem hallgat ránk pedig segíteni akarunk neki.Ön mit javasol mi lehet a gond?Hogyan tudnánk rajta segíteni?

Választ előre is köszönöm szépen!

Köszönettel és tisztelettel:T.Tami

Válasz:

Kedves Tami, igen, lehet ez időskori depresszió, de állhat a panaszainak hátterében más is, vagy akár több más dolog. Jó volna ezt kivizsgálni. Szerintem vegyék fel a háziorvossal a kapcsolatot. A megváltozott viselkedés hátterében lehetnek testi történések (pl. kérdés, hogyan funkcionál a pajzsmirigye), de lelkiek is. Ez utóbbihoz kapcsolódva jó volna tudni, hogy nagyapja vajon hogyan élte meg a kórházban történteket, beleértve a gondozási műveleteket is. Azt jól teszik, ha határokat húznak az apátiájának és nem engedik, hogy elhagyja magát, de bármi, amiben lehet hozzá csatlakozni (pl. beszélgetéskor) jó szolgálatot tehet annak kiderítésére, hogy mi bántja. Üdvözlettel, Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Ez valami betegség lehet?

Tisztelt Szakértő!

Gyerekkorom óta nagyon mélyen bele tudok a gondolataimba merülni és olyankor megszűnik számomra a külvilág és olyankor furcsa dolgokat csinálok röhögök magamba, hirtelen felállok az ágyból, járkálok, mint ahogy az a gondolatomba van úgy cselekszek, vagy hirtelen megvakarom a fejem stb. 

Válasz:

Kedves Kérdező, erre valószínűleg személyesen lehet csak választ adni. Ha ez a "gondolataiba merülés", "külvilág megszűnése" olyan módon van jelen az Ön életébe, hogy a munkahelyén, fontos kapcsolataiban ennek Ön kárát látja, akkor érdemes pszichiátriai szakrendelésen kivizsgálni. MInden jót! Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

26 évesen még mindig nem tudom mi akarok lenni

Tisztelt Szakértő!

21 évesen érettségiztem le, sajnos a szüleim nem voltak gazdagok hogy még eltartsanak az egyetem alatt így elkellettt mennem dolgozni egy sima érettségivel gyárba, boltokba. Most vissza mentem abba a suliba ahol érettségiztem egy gazdasági okj képzést csinálok (pénzügyi és számviteli ügyintéző okj). Annak idején az osztály főnököm ajánlotta ezt a sulit pedig a matek sosem volt erősségem inkább a történelem és irodalom meg a biológia, a szüleim sajnos nagyon nem voltak tisztába ezzel a tovább tanulással én meg akkor gyerek fejjel rá bólintottam a közgázra amit bánok mert mint mondtam a matek sosem állt hozzám közel. Mit tud javasolni egy humán beállítottságú embernek ha minden képpen a felső oktatásba akar menni mert úgy veszem észre hogy csak a reál beállítottságú embereknek kedvez az egyetem, a jogász képzést néztem de az nagyon hosszú idő 5 év csak hogy megkapom a diplomát, utána 3 év után szakvizsga plusz évek a gyakorlat annyit nem ér személyes véleményem szerint....? 

Válasz:

Kedves Kérdező, nagyon derék, hogy munka mellett tanul. A kérdését megfordítanám: Ön mit szeretne? Mi az a tevékenység, milyen az a közeg, amiben Ön el tudná magát képzelni? Az OKJ-s képzés tárgyaira, boltokban, gyárban eltöltött időre érdemes úgy tekinteni, mint hasznos tapasztalatokra: mi az, ami jól megy Önnek, mi az, amit szeret, mi az, amivel soha többet az életben ne találkozzon, egyedül szeret dolgozni, vagy csapatban, emberekkel vagy egy kazal papírral, alkalmazott volna vagy vállalkozó? Szerintem azt, hogy a középiskolában milyen tárgyak mentek jól, milyenek nem, nyugodtan elfelejtheti, nézze meg inkább a munka felőli végéről a dolgot: mi az, amit tényelgesen csinálnia kell majd egy adott végzettséggel, milyen körülmények között - ebben el tudja-e képzelni magát vagy sem. Vannak Karrier expók, toborzással, munkaerő kiválasztással foglalkozó cégek, őket is érdemes megkeresni, megkérdezni a tapasztalataikről: mit látnak, mire van kereslet, mit lehet egy-egy diplomával/ szakirányú végzettséggel kezdeni, mennyiért. A nagyvállalatok sokszor maguk képezik ki a dolgozóikat arra, amire nekik kell - gyakran látom, ahogy egy ilyen folyamatban formálódik a fiatal felnőttek identitása, jó esetben idővel annak mentén, hogy az illető maga mit érez testhez állónak. Valahogy szemet szúrt a levelében, hogy a szülei nem tudtak segíteni, az osztályfőnöke javaslatát elfogadta, de rossz döntésnek érzi, most pedig tőlem kér segítséget... Fontos volna, hogy huszonévesen Önben érjen meg az, hogy merre vigye az útja, ne más személy irányítsa ebben. Az is kérdés, kell-e egyáltalán diploma? Ha igen, miért. 5 év graduális képzés és 3 év szakképzés megéri annak, aki aztán jogászként szeretne dolgozni, mert ez érdekli, ha viszont nincs ebben ennyi motiváció, akkor végeláthatatlan nyűgnek tűnik. Ha nagyon nem tudja, ki Ön, mi Ön, érdemes a koronavírus visszaszorulásával valamilyen hosszabb távú önismereti munkába fogni (pl. pszichodrámával), és mellette megtanulni jól egy idegennyelvet. Minden jót! Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Depresszió, letörtség, sikertelenség

Jónapot kívánok.

A történetem ott kezdeném, hogy volt egy 4 éves utóbbi időben nagyon megromlott kapcsolatom, aminek befejeztével megváltozott az egész életem, egyrészt jó irányvan, egyrészt rossz. (Ezt fontosnak tartottam ide írni)

Az elsődleges problémák ott kezdtek el felmerülni, hogy egyszerűen nem tudok szeretni, nem jönnek belőlem érzelmek, félek kimutatni az érzelmeim, és oda adni a másiknak, de szeretnék kapcsolatban élni, szeretnék valakit szeretni, vágyok egy párkapcsolat meleg biztonságára, de nem megy... 
továbbá munka terén is nagyon rosszul mennek a dolgaim, kb 3 évnyi munka van a mostani szakmámban, és csak lebegek a levegőben, nem akar jól menni, azt érzem hogy minden rossz magam körül, egy rakás sikertelenség vagyok, soha semmi nem jön össze, rengeteget stresszelek ezek miatt. 
Igazából lehet túlstresszelem az egész életem, rengeteget nyomoztam hogy mi miért történik velem érzelmileg, rengeteget olvastam hosszú hónapokig tanulmányoztam magam, és azt vettem észre hogy ez lettem. Folyamatosan meg akarom fejteni magam, hogy mi miért történik, miért vagyok ilyen..
Félek minden újabb lépést megtenni, nehogy roszabbra forduljon a helyzetem.
Nem vagyok elégedett önmagammal, és az életemmel.

25 éves férfi vagyok.

a válaszát előre is köszönöm!

Minden jót!

Válasz:

Kedves Kérdező, nagyon sok bizonytalanság érződik a soraiból. Adhatnak támpontokat az önsegítő könyvek, de bele is lehet veszni ezekbe, ha nincs egy belső vezérfonal. Azt javaslom, keressen fel egy pszichológust, vagy pszichoterápiás szemléletű pszichiátert az önismereti kérdései kibogozásához, annak megértéséhez, hogy miért "stresszeli túl" az életét, és miért olyan nehéz az érzelmekkel bánni, ill. hogyan lehetne ezt másképp. A levele elején kiemelte, hogy 4 éve szakított, onnan datálja a problémáit. Ennek fényében érdemes arról beszélgetnie/ gondolkodnia, hogy van-e olyasmi, amit még nem zárt le magában ebből a kapcsolatból. A szakítás idején 21 éves körül volt. Az jutott eszembe, hogy ez a 20-25 év körüli időszak (noha az Ön esetében egy fontos kapcsolat végével, gyászával egybe esik) egy sor másról is szól, gyakran ilyenkor szoktak megjelenni más, felnőtt szerepekkel kapcsolatos problémák. Minden jót kívánok! Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Pánikroham

Kedves Szakértő!

Abban szeretnék segítséget kérni, hogy egyre többször vannak pánikrohamaim. Ezek körülbelül 2 hónapja kezdődtek, és mostanában egyre többször fordulnak elő. Járok pszichológushoz, ő segít, és van a környezetemben aki pánikbeteg, vele tudok erről beszélni. Nagyon sokat utazom busszal, (több órát) és legtöbbször a buszon jön ez elő. Nagyon félek, hogy egyedül vagyok a nagyvilágban és sokszor vissza akarok fordulni, mert félek, hogy nem fogom bírni a napot. Mit tehetnék még ez ellen? Egy ismerősöm mesélte, hogy használ egy illóolajat amit ha a csuklójára ken, javul a helyzet. Létezik ilyen? Ha rámtör, akkor nem tudok másra gondolni csak arra, hogy mi van ha összeesek. Viszont ha elmúlik akkor már tudom, hogy ez csak egy pánikroham volt. Mit tegyek, hogy ha a buszon rosszul vagyok, hogyan tudom ezt megállítani? Válaszát nagyon köszönöm!

Válasz:

Kedves Kéerdező, valószínűleg egy természetgyógyász tud arról többet mondani, hogy az illóolajoknak milyen hatása van. Próbálja ki. A levelében említi, hogy jár pszichológushoz. Azt gondolom, hogy amit problémaként megfogalmaz, az épp olyasmi, amivel a terápás órán nagyon jól lehet dolgozni, így ezeket a kérdéseket érdemes volna neki felvetni. Kettejük munkája részben éppen arról szól, hogy ezeket a helyzeteket meg lehet tanulni kezelni. Üdvözlettel, Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Halal felelem

En attol felek mindig, amikor van valami betegsegem, hogy daganat okozza es meg fogok halni. 2 eve kezdodott, miota refluxos lettem es mindenfele tuneteim voltak. A torkom a savtol piros volt honapokig, kutakodtam interneten, gegerak. Hasam, emesztesem nem jo, gyomorrak. Most a derekammal vannak panaszok, gerimcdaganat. Korabban egy fogaszati kezeles utan a nyakamon lett egy kis duzzanat, nyirokcsomo daganat/limfoma. Tehat lenyegeben hihetetlen negativ lettem, mindig a legrosszabbat kepzelem el. Szoval ezek nem rohamok. 32 eves ferfi vagyok egyebkent. Mit javasolna, miert van ez, van ennek vmi neve, megvaltoztathatom ezt a gondolkodast? Anelkul, hogy mindig rohannek vizsgalatra emiatt, h lassam, negativ, es minden rendben. Mar azt is el tudom kepzelni h neha szomatizalok es a fajdalom felerosodese inkabb lelki eredetu. De ez mar egy masik kerdes kor lenne. Koszonom ha tudnak segiteni, udvozlettel.

Válasz:

Kedves Kérdező, azt gondolom, hogy nem másik kérdéskör, nagyon is ide tartozhat. Úgy tűnik, hogy Önben nagyon sok szorongás, bizonytalanság lehet. Leveléből az is kiderül, hogy a testi panaszaiból elég nagyívű következtetéseket von le, és ennek irracionális mivoltát Ön is észleli. Azt javaslom, hogy keresse fel a lakóhelyéhez tartozó pszichoátriai szakrendelést, ott dolgozó kollégákkal tudnak részletesen utána járni annak, mi okozza az Ön egészségszorongását, és eszközöket is kap ahhoz, hogy változtatni tudjon gondolkodásmódján, vagy legalább csökkenjen a szorongása. Üdvözlettel, Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Összes kérdés

Jelentkezzen szakértőnek!

Ismerje meg szakértőinket!

Tegye fel a kérdését!