Orvos Válaszol

Szakértői adatlap

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus

Bimbó Melinda

180 kérdésre válaszolt

Kategóriái: pánikbetegség, szorongás, stressz, depresszió

Szakterülete: pánikbetegség, szorongás, stressz, párkapcsolat, depresszió, lelki krízishelyzetek, Önértékelési problémák

Bemutatkozás

Pszichológusi oklevelemet az ELTE-n, klinikai szakpszichológusi szakképesítésemet a SOTE-n szereztem. Pszichoterápiás módszerek közül pszichodrámában képződtem a Magyar Pszichodráma Egyesület képzési rendje szerint, jelenleg pszichodráma vezető jelölt vagyok. Elsősorban hangulatzavarokkal élők, szorongásos betegségekkel küzdők pszichodiagnosztikai vizsgálatában és kezelésében, illetve krízist átélő személyek segítésében van tapasztalatom. Szakmai identitásomat meghatározza a személyiséglélektan és a humanisztikus pszichológia iránti elkötelezettség. A kliensekkel való munkám fontos horgonypontjait képezi a segíteni akarás, a teoretikus kíváncsiság és a saját szakmám tisztelete és szeretete. Budapesten magánrendelés keretében, honlapomon pszichológiai ismeretterjesztő cikkekkel tudom segíteni a hozzám fordulókat .

Saját honlapomon is megtalál:

www.bimbomelinda.hu

Legutóbbi válaszai

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Pánikroham?

Üdv!

Tegnap reggeli órákban szokásos otthoni teendők után,sétálva elindultam bevásárlást,banki dolgokat intézni.Út közben egyik percröl a másikra hirtelen szédülés fogott el, heves szívdobogásom volt,le vert a víz,lábaim nem mozdultak,képtelen voltam megmozdulni ugy éreztem ájulás kerülget,kerítésbe kapaszkodtam,mìg nem jöttek értem.Ez kb egy óráig tartott,de pihenés után elmúlt!Pár hónapja volt hasonló de akkor 10-15 perc volt!Kérdésem:ez lehetet pánikroham?

Válaszát köszönöm 

Rita

Válasz:

Kedves Kérdező, lehet igen. De talán érdemes volna a háziorvosát felkeresni, és kizárni más betegségeket. MInden jót! Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Vetélés után

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr!

Tanácsot szeretnék kérni, hogy an segítsünk a lányunknak egy Őt ért trauma feldolgozásában. Kisbabát várt, első ultrahangon minden rendben volt, második ultrahangon 9-10 hetes embriót találtak szívhang nélkül. Egy hét múlva be kellett volna feküdnie a kórházba a vetélés műszeres befejezésére. Hála a protokollnak, a műtétet megelőzően ultrahang vizsgálat készült, melyen 10 hetes élő embriót találtak erős szívhanggal. Nagyon megviselték a történések, természetesen örül, de nagyon aggódik, hogy egészséges gyermeke születik vagy nem. Sok a kérdőjel és első 2 nap sokat beszéltünk erről, mostanra nem akar beszélni az egészről. Kérdésem, hogyan tudjuk átsegíteni ezen a nehéz időszakon? Fiatal felnött korában voltak pánikrohamai, ezek házasság, gyermekszületés, nyugodt családi élet hatására rendeződtek. Válaszát előre is köszönöm! 

Válasz:

Kedves Kérdező, valóban nagyon feszült időszak lehet ez a lánya számára. Szerintem a legtöbb, amit hozzátartozóként tehetnek, az az, hogy egyszerűen "csak" legyenek elérhetőek a számára. Jó, hogy az első két nap volt kedve beszélni Önnel, ez azt jelzi, ha baj van, és ő szeretne egy kicsit könnyíteni a terhein, rendezni a gondolatait, akkor nyit Ön/Önök felé. Én azt olvasom a soraiból, hogy a lányában van bizalom Önök felé. Innentől kezdve engedje meg, hogy legyen a lánya kezében az, hogy mikor kezdeményez beszélgetést, mikor esik neki jól más. Ő érzi azt, hogy mikor mi segít, és az ilyen nagyon akut helyzetekben sűrűn előfordul, hogy ez akár félnaponként változik. Akár meg is lehet őt időnként kérdezni, hogy miben tudnak segíteni. Van, hogy a beszélgetés esik jól, de az is lehet, hogy valami praktikus dolog intézésének a felvállalása, vagy épp a nagyobbik gyerek ellátása körüli teendő. Ha jól értem, akkor a "trauma" az egy téves ultrahang eredmény nyomán keletkezett riadalom, ami idővel - főleg ha a terhesgondozás során mindent rendben találnak - valószínűleg veszít az erejéből, és lehet rá úgy gondolni, mint egy lidércnyomásos rossz álomra, ami szerencsére nem a valóság. Ezt tudják még erősíteni a lányukban, hogy a realitás az, hogy a baba jól van, és a műszerek tévedtek, aminek az eredményét az orvosok kellő óvatossággal kezelik. Jó egészséget kívánok mindannyiuknak! Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Nem érzem magam 25 évesnek

Tisztelt Szakértő!

Olyan problémám van, hogy nem tudom felfogni hogy hogy telik ilyen gyorsan az idő felettem mintha tegnap még csak 18 lettem volna most meg 25!! Az is hozzá tartozik hogy elég magányos életem volt eddig, nem voltak barátaim, barátnőm. 25 éves koromig szűz voltam, de már voltam pár nővel, amik alkalmik voltak mindegyik jócskán elmúlt 43 éves ebből is látszik hogy nem tudok felnőni, megrekedtem egy17 éves szintjén elég makacs is vagyok semmit nem tudok elfogadni úgy ahogy van 

Válasz:

Kedves Levélíró, mi a kérdése? A kronológiai idő és az, ahogyan érünk, birtokba veszünk felnőttkori szerepeket sokszor széttartanak egymástól. Lehet, hogy nehezebben boldogul a kortársainál a kapcsolatteremtésben, de az mindenképp előremutató, hogy korábbi önmagához képest jutott ezen a területen előre. Üdvözlettel, Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Szem + szédülés

Tisztelt Dr. Úr/Dr. NŐ!

Nemrég kérdeztem és köszönöm a választ. Igaza volt a stressz okozza az ízületi zavarokat.

Van egy tünetem ami nagyon zavaró ezt hagytam ki múltkor. Pánikbeteg vagyok pár éve volt BPPV-m is.

Mikor alvás előtt lecsukom a szemem mikor talán elaludnák megszédülök.Igazából nem is szédülés, hanem olyan mintha vízen, egy matracon ringatóznék. Hirtelen kinyitom utána nyomás van a szemeimben és bepánikolok. Akkor van jobban ha sokat stresszelek szorongok mint az elmúlt időszakban. 

Mi történik ilyenkor?

Nagyon köszönöm a kedvességét. 

 

Válasz:

Kedves Kérdező, nem tudom, mi történik olyankor. Az viszont egy fontos felismerés, hogy akkor jelentkeznek intenzívebben a tünetei, amikor szorongóbb. Úgyhogy ez utóbbival érdemes kezdenie valamit a helyi pszichiátriai szakrendelésen. Üdvözlettel, Bimbó Meinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Stressz+ izület

Tisztelt Dr.Nő.

2 évig szedtem a scippát mikor izületi fájdalmam kezdett lenni. Egyre erősödött, átment neurológiai fájdalmakba , elkezdett minden izületem reszketni. Durva rohamjaim voltak . Zsibbadt fél oldalt mindenem hol a bal hol a jobb oldal.A pszichiáter abbahagyatta velem a scippát 3 hónapja, elég durva volt a leállás de az izületeimben tompa èrzès a combomban, hol a bal oldalam hol a jobb oldalam furcsán èrzem. Szorítás talán. A vállaim beállnak lesugároz az újjaimban is. Fájdalom már nincs csak a lágyrészeim mintha gyengék lennènek hamar elfárad. Reumatológusnál minden rendben van autoimmunbetegsègem nincs. Pajzsmirigyem is rendben. A pszichiáter szerint ez pszihès . 2 hónapja zoloftot szedem , jobban vagyok nincsenek rohamjaim de az izület nem javul. Ön szerint pszihés lehet vagy merre induljak kivizsgáltatni?

Köszönöm szèpen. 

Válasz:

Kedves Kérdező, nagyon jól tette, hogy több szakrendelésen is kivizsgáltatta magát, fontos objektív adatok a negatív leletei. Sajnos a szorongás tud meglehetősen rejtélyes tüneteket produkálni, sokszor testi tünet formájában. Szerintem adjon egy esélyt a pszichiáter feltevésének, és próbaljon meg annak utánajárni, hogy ha lelki eredete lehet a testi panaszainak, vajon 'mit üzen' , milyen belső feszültségről adhat hírt a test. Lehet, hogy kapásból van ötlete, hogy milyen konfliktusok nehezítik az életét, de az is lehet, hogy nehezebb ezt megfogalmaznia. Ez utóbbi esetben talán érdemes volna gyógyszeres kezelés mellett először olyan módszerekkel próbálkoznia, mint a relaxáció vagy a stresszkezelő tréning. Ezek nagyon szelíd és hatékony eszközök a szorongás csökkentésére, és megnyithatják az utat az önismeret felé. Üdvözlettel, Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Félelem

Kedves dr nő/úr

Jovoheten a testvérem lakodalma lesz és készülök arra hogy ott énekelek pár számot. De én eléggé félénk vagyok és régebben is ha szerepelnem kellett rosszul voltam hányingerem volt és szinte állni se bírtam. Ez idővel kicsit jobb lett de még mindig hasonló érzések jönnek rám ha így szerepelnem kell. Mit tanácsol vagy mit lehetne tenni hogy adott napon adott percekben ne legyek rosszul. Tudom agyban kell eldonteni és próbálom is de mégis az a rosszullét csak úgy jön 

Köszönöm előre is a válaszát

20 éves fiú. 

Válasz:

Kedves Kérdező, nem tudok gyorsmegoldást a problémájára. Ne azt várja magától, hogy a szele sem csapja meg a rosszullétnek, mikor ki kell állnia, hanem azt, hogy ha jönni fog a rosszullét, akkor azt a helyén tudja kezelni. Gondoljon arra, hogy amit érez, az semmi különöset nem jelent, csak azt, hogy Ön izgul. Próbálja a saját vállalását is a helyén kezelni: a nagy napon nem Ön lesz az események középpontja, hanem a testvére és a menyasszony. Sokat segíthet, ha akár remegő lábbakkal, izzadó kézzel arra gondol, hogy azért áll ott, mert most örömet akar szerezni, adni valamit azoknak, akiket szeret. Hajrá! Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Elakarom hagyni a családom

37 éves vagyok. Világ életemben független voltam. Sose akartam igazán gyereket mert tudtam önző vagyok a kényelem nyugalom és a szabadság a legfontosabb nekem. Megismertem a párom. Jött a szerelem. Terhes lettem véletlenül. Megtartottam hülye fejjel. Akkor nem tudtam nem gondoltam végig mit is teszek.

Ahogy megszületett a gyerek 180 fokot fordult az életem. Oda lett a függetlenségem nyugalmam csend béke. Minden nap sirtam és sirok, hogy elegen van ez egy börtön minden nap ugyan arról szól. Tudtam a munkahely se fog ezen segíteni mert jönnöm kell haza a börtönbe. Ez van 3 éve. Nem szeretem a gyerekem. Mind miatta van. Nem tudom elfeledni ezt a ballépésem ami egy életre szól. Egy életen keresztül aggódni érte felnevelni és a tudat hogy van belőlem még egy megőrjít.

Elakarom őket hagyni. Elakarom felejteni nekem nincs gyerekem és új életet kezdeni egyedül. Végre tudom akkor de csak akkor fogok megnyugodni teljesen ha úgy élhetek ahogy akarok. Van segítségem de semmit se ér hisz utána jönnöm kell haza. Lelkileg ki vagyok készülve. Minden porcikám vágyam azt kívánjacmenjek el hagyjam el őket. Ez sose lesz jobb még ha nagyobb lesz. 18 év múlva talán. De addigra már én se leszek fiatal és 18 évig nem úgy élek ahogy szeretnék. Hanem kötöttségek között. Egyáltalán nem bánom ha többet nem látom a gyerekem csak a férjem hiányozna akit szeretek.

Minden nap sírok a régi szép idökről amikor csak ketten voltunk. Nézegetem a régi képeket. Ha olyan képet látok ahol gyerektelenek raknak fel képet magukról összeszorul a szívem és akkor rögtön el akarok költözni.

Nem birom már be fogok golyózni úgy érzem ha nem lépek. Voltam pszichológusnál semmit se ér. Ezen csak én tudok változtatni. 3 éve így élek szenvedek sirok szabadulni akarok de nem tudok mert félek a családom elítél.

Szeretném ha a gyereket örökbe adhatnánk és végre ketten újra élvezhetnénk nyugiban az életet. Férjem hallani se akarok ezekről.

Nem virom elviselni hogy anya vagyok és nem gyerektelen már. A tudat kikészít.

Ez lesz a legjobb mint 18 évig szenvednem mire talán elköltözne itthonról hogy újra kettesbe lehessünk a férjemmel és oda menjünk akkor amikor akarunk.

Kétem segítsen megbolondultam? Ön szerint helyesen döntök?

Nem akarom hogy megkedveljem elfogadjam az anyaságot nem ez a célom. Menekülni akarok a gondtalanságba és ha kell a férjemről is lemondok egy élete van mindenkinek nem mindegy azt hogy éljük. Én boldogan nyugiban szeretném élni.

Ön szerint megbolondultam? Csak ez az egy megoldás létezik nekem úgy hogy a gyerek iránt semmit se érzek hisz ö miatta lettem ilyen. 

Válasz:

Kedves Kérdező! Érdemes visszaolvasnia a saját sorait. Akár többször is. Sok olyan részlet van benne, amiből süt, hogy amíg nem tud a mostaninál jobban felelősséget vállalni a saját döntéseiért, addig bárhová megy, kíséri Önt a boldogtalanság. Ezt nem a moralizálni akarás mondatja velem, hanem az, hogy a levele alapján úgy tűnik, hogy másoknak tulajdonít olyan dolgokat, amik valójában az Ön tetteinek a következményei. A gyereke nem kérte az életét, az otthonát Ön teszi börtönné, nem a gyereke, nem a gyermeke miatt lett Ön olyan, amilyen, hanem a saját éretlensége miatt. 37 évesen miért olyan fontos, hogy mit gondol a családja, miért ez tartja vissza? Ha olyan fontos Önnek a szabadság és a függetlenség, hogy van az, hogy a saját szülei még mindig a referenciapontok. A felnőtt lét - és benne a szabadság is - tele van kötöttségekkel. Ha nem az anyasággal, akkor mással. Ha menni akar, akkor gondolja végig, hova menne, mit csinálna, lehet-e, hogy más dolgokkal volna hasonlóképp elégedetlen, mint a pszichológussal vagy a gyermekével. Ha megy, a fiának hagyja, hogy legalább egy apja maradjon, akitől meg tudja tanulni, milyen az, amikor szeretik. MInden jót kívánok! Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Pánik és agórafóbia

Tisztelt Szakértő!

29 éves lány vagyok, január közepén jelentkezett az első pánikroham, rá 2 napra az agórafóbia. 1-2 napig nem tudtam lemenni a boltba se, a lépcsőházban lefele menet azt éreztem, hogy idegösszeömlást kapok. 6 napig nem tudtam tömegközlekedni se. Utána javult a helyzet, és rövid időket( 30 perc) képes voltam tömegközlekedni. 
Jelenlegi állapotom megengedi hogy 1.5 órát utazzak stabilan, de az ennél több időt már megerőltetőnek érzem, és félelem jelentkezik, mintha elveszíthetném az önuralmam és összeomolhatnék.  Semmilyen programot nem tudok így szervezni, munkába se tudnék eljárni. Depressziós nem vagyok, a körülményekhez képest jó kedvem van. Önállátó vagyok, boltba, ügyet intézni a lakhelyemen el tudok menni probléma nélkül, elég a homeopátiás szer. Sportolok is aktívan a lakhelyemen ha van kedvem. 
Pszichoterápiát kezdtem, pszichiáternél még nem jártam, alternatív gyógymódokkal gyógyítom magam. 
Mivel már 5.5 hónapja akadályoz az állapotom abban, hogy normális életet élhessek, és dolgozhassak, így az lenne a kérdésem, hogy Ön szerint érdemes lenne -e szakorvost felkeresnem és akár gyógyszeres terápiát kezdenem? Jelenleg nem dolgozom, így bizonytalan vagyok hogy érdemes -e gyógyszereket szednem, vagy elég a pszichoterápia meg a pihenés plusz homeopátia.

Ezelőtt nem volt mentális problémám, és a családban sincs mentális megbetegedés.

köszönöm válaszát!

Válasz:

Kedves Kérdező, nagyon jól tette, hogy pszichoterapeutához fordult. Úgy tűnik, hogy az állapota eléggé gúzsba köti: fontos volna, hogy el tudjon járni dolgozni, és találkozzon, kapcsolatot tartson az Ön számára fontos emberekkel. Legalább ezek miatt valóban fontolóra kellene venni a gyógyszeres kezelést, azt javaslom, a pszichoterapeutájával beszéljenek erről. MInden jót! Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Pánikbetegség esetén pelenka receptre?

Tisztelt Doktor Nő/Úr!

 

Másfél éve kialakult pánikbetegség óta napi 24 órában pelenkában vagyok, máskülönben jön egy panikroham. Folyamatos vizelési- és székelési inger (általában be is csöpög ilyenkor), légszomj, mellkasi szorítás jellemző ilyenkor, mikor nincs rajtam a pelenka, ez egyre jobban állandósult, mostmár éjszakára is kell, mert félek, hogy éjszaka is bepisilek.

Barátnőmnek szintén ilyen jellegű problémája van, de neki csak a buszon jön elő. Ő két évig szedett erre gyógyszert (pszichiáter írta ki neki), de nem lett jobban, sőt érzelmileg egyhangú lett tőle.

Én nem szeretnék gyógyszert szedni, és azt szeretném kérdezni, hogy amíg ez a pánikbetegség fennáll, addig megoldható lenne-e a felnőtt pelenka receptre történő felírása egy pszichiáter által, mert teljes árban nehéz finanszíroznom a napi 3-4 db pelenkát.

 

Válaszát előre is köszönöm!

Péter, 32

Válasz:

Kedves Péter, nem tudom. Őszintén szólva nem hiszem, mivel nem urológiai jellegű problémáról van szó, és az Ön esetében a bevizelés egy tünet, amit megszűntetni volna jó, nem megtámogatni. A lélektanban van egy szó: a "betegségelőny". Ez az jelenti, hogy a betegséggel járó nehéz állapot a felnőtt élettel járó terhek alóli felmentéshez, és előnyökhöz, figyelemhez, gondoskodáshoz is juttathatja a beteget, amit a betegek egy része tudattalanul használ is. Ha Ön egy pszichiátertől receptre szeretne pelenkát, az egy kicsit olyan, mintha azt kérné, a másik bánjon úgy Önnel, mint egy kisbabával. Ennek kiszolgálása a "legjobb út", hogy a pszichiáterrel közösen "belebetonozzák" Önt ebbe a - valószínűleg igen megalázó - tünetébe. Írja, hogy másfél évvel ezelőtt kezdődtek a panaszai. Kérem, gondolja végig, miket csinált előtte, és milyen életet szeretne a jövőben magának - és ezek fényében döntsön arról hogy a pelenkázás-e az Ön útja, vagy szeretne-e ennél többet 32 éves férfiként a sorstól. Üdvözlettel, Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Bimbó Melinda - klinikai szakpszichológus válasza

Lehetséges, hogy PTSD-m van?

Trauma, erős krizishelyzet ért. Hallottam mostanában a PTSD-ről és egy az egybe illik rám minden tünet. Eltelt egy év is és nem tudtam feldolgozni, vannak fizikai és egyéb tüneteim is amik miatt aggódok hogy talán amiatt. Egy éve fennallo tüneteim összegezve: erős depresszió és suicid hajlam, hangulat ingadozás, duhkitoresek panikroham, bulimia es anorexia időnként, onserto cselekedetek. Teljes alvásokat is hagyok ki mert folyton felidézém az emlékeket, újra elem napi szinten, ezzel kapcsolatos folyamatos remalmok és a legaprobb dolog is panikrohamot idéz elő ha olyan helyzetbe kerülök annak ellenére hogy egy év is eltelt egyszerűen nem szűnt meg semmi csak erősödött én nagyon ugy erzem hogy nem tudtam feldolgozni ahogyan kellett volna . Ilyenkor legzeszavar szinte megfulladok, hanyingerem van reszketek és emelygek, Heves a pulzusom és erős sirogorcs kíséri ami eltart akár egész napig. Gyomorgorcsom van folyton, surun szorongok es mar semmiben sem tudok úgy teljesíteni ahogyan kellene. Xanaxot szedek hogy birjam es ne örüljek meg nemtudom mennyi a valószínűsége PTSD-nek és érdemes e orvoshoz fordulni mert nagyon félek, túl régóta húzódnak a tünetek . (korábban Kezeltek bipoláris depresszióval sokáig) Válaszát előre is köszönöm. 

Válasz:

Kedves Kérdező, nagyon kínzóak lehetnek az Ön számára a mindennapok, ha ezekkel a panaszokkal küzd. Úgyhogy mindenképpen érdemes szakember/ intézmény segítségét kérni. Ott egy személyes találkozás során lehet azt kibogozni, hogy a jelenlegi problémái egy traumából gyökereznek, és leírhatók ezzel a diagnózissal, vagy valami más van itt. Olyan is sűrűn előfordul, hogy valakit nem egy trauma ér, hanem rengeteg, pl. bántották, elhanyagolták gyermekkorában, és erre tevődik rá egy felnőttkori trauma, pl. áldozattá válik egy felnőttkori kapcsolatában. Ha a korábbi gyógykezelésében résztvevőket segítőkésznek és szakmailag felkészültnek élte meg, érdemes volna hozzájuk visszamenni, hiszen már ismerik Önt. Ha bármi miatt ezt nem szeretné vagy nem lehetséges, a korábbi egészségügyi dokumentumait (leletek, ambuláns lap, zárójelentés ha van) mindenképp vigye magával. Sok sikert! Bimbó Melinda
Megnézem a kérdést

Összes kérdés

Jelentkezzen szakértőnek!

Ismerje meg szakértőinket!

Tegye fel a kérdését!