Orvos Válaszol

Szakértői adatlap

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus

201 kérdésre válaszolt

Kategóriái: gyereknevelés, pszichiátriai betegségek

Szakterülete: gyereknevelés, pszichiátriai betegségek

Bemutatkozás

Bodnár Csilla vagyok. Fontosabb iskolai végzettségeim:

1986/87 - 1990/91 pszichológus diploma
2000 Klinikai és Mentálhigiéniai Gyermek- és Ifjúsági Szakpszichológusi diploma
2011 aktív-analitikus pszichoterapeuta

Magánrendelésem: www.eszterlánc-pszi.hu honlapról elérhető.

Legutóbbi válaszai

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Szorongásos tünetek

Kedved Doktornő! 22 éves egyetemista fiú vagyok, már régóta gondolkozom rajta, hogy pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellen fordulnom panaszaimmal. Régebben is voltak depressziós problémáim, de valahogy sikerült kizökkentenem magam azokból. Azonban az elmúlt egy évben egyre furább dolgokat észlelek magamon. Bizonyos időközönként olyan szomorúságot érzek, hogy a sírás is kerülget (pedig nem tudom mikor sírtam utoljára), illetve ilyen időszakokba félek emberek közé menni, úgy érzem hogy néznek az utcán. Illetve nehezemre esik például a boltba a húspultból friss húst kérni, inkább előre csomagoltat veszek, hogy ne kelljen az eladóhoz beszélnem. Ezek a panaszok csak kis ideig tartanak valamikor csak 1 max 3 napig, utána vissza zökkenek valahogy, de egyre sűrűbben jönnek elő. Mostanában, ha többet alszom is kimerülten ébredek, gyakran fejfájás kíséretével, ami egy kis idő elteltével elmúlik, nehezen tudok koncentrálni a tanulásban és a szomorúságomtól gyakran fáj a hasam, illetve a mellkasom. Mitől lehet ez? Esetleg valamilyen komolyabb problémával küszködök? Érdemes pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulnom. Vagy esetleg vény nélkül kapható hangulat javító gyógyszerekkel megszabadulhatok a panaszoktól? Előre is köszönöm a segítségét!

Válasz:

Kedves Marcell! Ebből a leírásból nem lehet választ adni, hogy mitől vannak a panaszai. Nagyon fontos, hogy mióta vannak ezek, vajon mi a kiváltó oka. Azt tudnám javasolni, hogy első lépcsőként keressen fel pszichológus szakembert és amennyiben gyógyszeres támogatásra van szüksége ő tovább küldi pszichiáter szakorvoshoz. A tünetek csökkentése érdekében meg lehet próbálni természetes alapanyagú gyógyszerhatású kiegészítőket. Amennyiben ez nem használ legfeljebb abbahagyja. Hosszútávon mindenképp forduljon szakemberhez, mert úgy tűnik ez a probléma magától nem fog megoldódni. Üdvözlettel: Bodnár Csilla

Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Miért nem tudom békén hagyni

Tisztel dr nö!5 évig voltunk egyűtt a párommal nem éltűnk egyűtt!Sokszor elhagyott de vissza jött ,az utobbi évben ragaszkodobb lett féltékeny lett!Május végén eltűnt hiába hivtam irtam semmi,szeptemberben elökerűlt megnyugtatott minden rendben párnapig sms tűnk aztán ujra eltűnt !Én mindennap keresem,de semmi irkállok pedig tudom nem helyes!ön szerint be diliztem? köszönöm

Válasz:

Kedves László! A leírás alapján a kapcsolatuk mindig is kiszámíthatatlan volt. Részben valószínűleg ezért is nehéz elhinni, hogy végleg vége a kapcsolatuknak. Azt javasolnám, hogy egy kicsit nyugodjon le és próbáljon elgondolkodni azon, hogy miért ilyen a kapcsolatuk. Az okok lehetnek a hölgy személyiségében, az ön viselkedésében vagy a kapcsolatukban, a kettőjük viszonyában. Jelenleg nekem úgy tűnik, hogy függő helyzetbe került. Nem irányítja az életét csak sodródik vele. Fontos lenne döntésre jutnia, hogy teheti-e jobbá ezt a kapcsolatot vagy inkább engedje el és próbálkozzon mással. Üdvözlettel: Bodnár Csilla

Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Szédülés

Kedves Szakmeber!

19 éves vagyok, és 8 éve szédülök, az egész azzal kezdődött 10 éve hogy egy trauma sorozat után( sok rosszullét, ájulást láttam) és elkezdtem attól félni hogy én is elájulok. 11 éves koromba lettem pánik beteg. Egy alkalommal mikor sokáig lehajolva néztem magasról egy előadást, szédülés kezdődött el, de olyan hogy 1 hónapig éreztem, akkor annyira bepánikoltam, szorongtam tőle, hogy attól tartottam újra előjön, azóta havi rendszerességel évekig előjött a szédülés, 3 év alatt kijottem a pánikbetegségből. Mikor 3 éve újra kezdödött azóta a szédülések sokkal rosszabbak lettek, nagy szorongás, trauma hozta elő( édesapám daganatos lett, bezárkoztam, nem tudtam kilépni a lakásból az utcára se tudtam kilpéni úgy hogy ne kapazkodjak valakibe). Elkezdtem gyógyszert szedni aztán 1 év alatt annyira jól lettem hogy sétálni eltudok menni egyedül órákra, és a városba is ha a szédülések nincsenek, a rohamok 2 hetente jöttek. Aztán az idén 2 hónapra elmúltak a szédülések valahogy nem tudom hogy, de semmi feszültség, szorongás nem volt, majd a vírus mikor jött bezárkoztunk krónikus a család, és mikor el tudtam menni valahova nem tudtam elmenni olyan szédülés fogott el. Azóta nem akarnak elmúlni, folyton előjön van hogy egy hétre elmúlik majd 3 hétig folyamatos, mikor feszültség, szorongás erősebb a szédülés is ott van. Voltam már sok szakembernél, de senki se tudott benne segíteni, voltam vizsgálaton azt mondták egészséges vagyok. Nem tudomi hogy ez komolyan lelki eredetű-e, most is amióta bezárkoztunk rosszabb csak sétálni megyek, vagy a pszichiáterhez. Tudna tanácsot adni nekem, hogy hova tudnak ezzel menni, gyógyszert szedtem de aztán az se segített tavaly. Kihez tudnak ezzel fordulni, ki az aki ehez ért, gondoltam ideje lenne kutakodnom, gondoltam ön esetleg tudna ajánlani valamit.

Válasz:

Kedves Martin! Egy biztos, hogy a gyógyszeres terápiát nem szabad abbahagyni, mert az könnyebbé teszi a jelen problémával való megküzdést. Azon túl abból amit leír az tűnik fel, hogy nagyon bizonytalan, úgy érzi nem tud "megkapaszkodni". Egy pszichoterápiás folyamatba jó lenne feldolgoznia, hogy miért hiányoznak azok az emberek, akik a biztonságot tudnák önnek nyújtani és, hogy miért bízik ennyire csekély módon önmagában illetve az ún. idegenekben. 10 éves kor az az időszak amikor az ember el kezdi keresni önmagát. Kevésbé függ már a szüleitől és kevésbé is igényli az ő odafordulásukat. Így tapasztalatot szerez önmagáról, vágyairól, képességeiről és a világról is. Ezt egy kamasz csak akkor tudja maradéktalanul megtenni, ha biztonságos hátteret érez. Olyat ami biztatja a "próbatételekre", de meg is védi és nem büntet. Fontosak ilyenkor a kortársak is és a tőlük jövő visszajelzések. Ha ezen időszak tapasztalatai valamiért elmaradnak, vagy túl megterhelőek akkor kialakíthatnak szorongást. Fontos tudni azonban, hogy egy érettebb korban is ezek megszerezhetők, de akarat, kitartás és bátorság kell hozzá. A védő támasz pedig lehet egy pszichoterapeuta, aki segíti ezen a "megerősödési" úton és segít abban a lemondásban, amit a gyerekkor elvesztése jelent. Jó egészséget kívánva: Bodnár Csilla

Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Erős szorongás

Üdvözlöm Doktor úr! Panaszom 2éve kezdődött egy este,amikor hirtelen elfogott egy olyan érzés,hogy meg fogok őrülni! Nagyon megijedtem,elkezdtem szorongani és félni,halál félelmem volt! Hetekig próbáltam magamban legyőzni ezt az érzést,de csak egyre rosszabb lett! Naponta több órán keresztül csak reszkedtem és pánikoltam összegörnyedve,míg végül elmentem a pszihiátriára,ahol kaptam gyógyszert! Escitil 0,5ös és Xanax 0,5ös,napi 1-1szem! Jó pár hét alatt aránylag rendbe jöttem! Na ugye most ennek 2 éve,de még mindig nem az igazi! Ritka,ha nem jut eszembe,hogy mi lenne ha megint előjönne az érzés,és persze elő is jön,igaz már közel sem olyan intenzíven,mint 2 éve! Gyógyszert még mindig szedem,igaz felezve lett,mert nyáron szinte nem is volt ez az érzés,csak nagyon ritkán,de akkor is rövid ideig! Most az utóbbi pár hétben viszont megint erőssebb és gyakoribb,ami eléggé megkeseríti az életem!Az összes tünetem a következő:megőrüléstöl való félelem,nagyon erős szorongás és félelem,úgy érzem,hogy el kell futnom,menekülnöm,de nem tudom hová,sehol nem érzem magam biztonságban,senki nem tud megnyugtatni,az agyam csak zakatol,és pörgeti ezt a félelmetes érzést,minnél jobban nem akarok rá gondolni,annál erősebb úgy érzem,ezáltal már halálfélelmem(is)van,remegés,izzadás,hastól felfelé hideg zsibbadó érzés! A kérdéseim annyi lenne,hogy ez pánikbetegség? Eddig senki nem adott rá egyértelmű választ,csak annyit mondtak,hogy szedjem a gyógyszert! Vagy esetleg valami más áll a háttérben? Édesanyám skizofrén,aztán félek attól is,hogy nem e öröklöm tőle és ez esetleg valami kezdeti tünet! Ki lehet ebből gyógyúlni teljesen,vagy ez így lesz most már,hogy elöjön hol erősebben,hol gyengébben? Egyébként rendszeresen sportolok,igyekszem egészségesen táplálkozni,és kiegyensúlyozott az életem,de világéletemben szorongó típus voltam! Válaszát előre is köszönöm

Válasz:

Kedves Levélíró! Azt javaslom, hogy amennyiben romlik az állapota feltétlen menjen vissza a gyógyszeres kezelést végző szakorvoshoz, mert a gyógyszerek beállítása sokat segíthet. A kételyei eloszlatására talán segítene, ha felkeresne egy klinikai szakpszichológust, aki klinikai vizsgálatokkal egyértelműsíthetné a diagnózist, illetve tanácsot adhat önnek, hogy pszichoterápia hosszútávon javíthat-e az állapotán. Üdvözlettel: Bodnár Csilla

Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Kamasz gyerekek és a szülők kapcsolata

Férjemmel 18 éve vagyunk együtt!Nem egyszerű eset,nehéz természetű,de folyamatosan csiszolódunk egymáshoz.Kettő gyermekünk van: 12 és 9 évesek.Mindenük megvan mégis mindkettő utálja az apját,pedig nem rosszabb szülő másoknál,csak ő következetes,szigorú,és hirtelen ember.Nem veri őket,viszont kiabál velük sokat.Sajnos mindkét gyerek nekem panaszkodik,hogy váljak el tőle.Nyílván a gyerekeim is hibásak és mindig mondom,hogy az nem megoldás és meg kell beszélni mindent.A 12 éves lányom nem hajlandó meghallgatni a férjemet,pedig próbáljuk mindketten elmagyarázni neki mit miért csinálunk.El vagyok keseredve,mert nem tudom mit tegyek,én állok kettejük között és kicsit mindkettőnek igaza van.Nehéz a mai fiatalokkal az biztos és csak egyszer nevelhetek jól vagy rosszul.Előre is köszönöm tanácsát.

Válasz:

Kedves Levélíró! A kamasz gyerekekre az jellemző, hogy elkezdik kialakítani a saját véleményüket önmagukról, másokról és a világról. Egyre több önállóságot szeretnének megélni és így egyre többet ütköznek is a világgal. Arra vágynak, hogy próbálják őket megérteni, elfogadni és respektálni. Másokkal szemben nagyon kritikusak, míg önmagukkal szemben kevésbé. A gyerekeknek valószínűleg ez hiányzik az apai viselkedésből. Nem az a baj, hogy az apának vannak elvárásai a gyerekekkel szemben, hanem az, hogy meg sem próbálja őket megérteni. Az ő szempontjaikat is respektálni. Rögtön támad és ráadásul agresszíven. Ez az ő számukra azt jelentheti, hogy nekik nem is lehet saját akaratuk vagy elképzelésük. A vélemény különbség még önmagában nem lenne olyan nagy baj, de az önálló személyiségük visszautasítása szörnyű a számukra. Arra kellene rávenni a férjét, hogy ne akarja rögtön lehengerelni a gyermek igényeit, hanem kérdezze meg, hogy: Miért gondolja így, ahogy mondja? Miért lenne neki fontos amit kér? Miben segíthetne neki, hogy teljesíteni tudja az előtte álló feladatot? Ráadásul, ha a gyerekek azt látják, hogy az apa önnel is úgy bánik mint velük, akkor még elkeserítőbbnek láthatják a helyzetet, mert akkor anyu sem tud kiállni mellettük. Tehát az a kérdés, hogy az édesapa képes-e belátni, hogy neki is változni kell ahhoz, hogy a családi működés jobb legyen. Hisz ő a felnőtt! Érdemes az apának megvizsgálni saját gyerekkori szülői mintáit és ő azt hogyan adja tovább. Az erőszak - passzívan vagy aktívan - csak erőszakot szül. A kapcsolat így nem javítható. Ha nem sikerül családon belül ezen javítani akkor családterápiás segítséget kérhetnek, ahol szakember segíti a családtagok egymás iránti megértését és kommunikációját. Talán akkor önnek is könnyebb lesz eldönteni, hogy mit tegyen. Üdvüzlettel: Bodnár Csilla

Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Gyerek ébredése

Tisztelt Szakértő!

Gyermekem 2 év 9 hónapos. Az elmúlt héten kezdte az óvodába a beszokást, valamint körülbelül 2 hete cumi nélkül alszik amik úgy gondolom nagy változások. Az elmúlt nap délután az alvásból körülbelül 1 óra alvás után felriadt és sírva anyát kért. Bementem hozzá. Azt tapasztaltam, hogy ficereg, az ágyban egy picit helyezkedett és nyitogatta a szemét, de nem volt ébren és remegett. A hátának simogatás közben nyugtatásra megnyugodott elfordult és nyugodtan véve a levegőt aludt tovább. Miután 1 órát még aludt, felkellt és azt mondta hogy nem álmodott rosszat. Kérdésem az lenne hogy esetleg a remegés komolyabb bajra utalhat vagy csak sok neki most az új dolog és azért riadt fel. A válaszát előre is köszönöm.

Makó Gábor

Válasz:

Kedves Gábor! Valószínűleg tényleg megviseli a gyermeket ez a sok változás. Egyrészt a közösségbe kerülés, másrészt régen a cumival meg tudta nyugtatni magát, most pedig az ön segítsége kellett a megnyugtatáshoz. A beszoktatási idő 2 hónap. Ha a gyermek 2 hónap után is zaklatott akkor fontos mélyebben foglalkozni a dologgal, de addig előfordulhatnak ilyen esetek. Üdvözlettel: Bodnár Csilla

Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Örökölhettem-e bármilyen mentális betegséget?

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr!

Tanácsot szeretnék kérni, hogy Ön szerint szükséges lenne-e szakemberhez fordulnom, vagy valamilyen módszerrel talán sikerülne egyedül is megoldást találnom a problémáimra/fölösleges aggodalmaimra.

21 éves egyetemi hallgató vagyok és az életem bár látszólag rendben van (a környezetem nyugodtnak és kedvesnek tart), belül mégis egy nagy összevisszaságot és ürességet érzek, illetve mindent túlaggódok.

Könnyen kezdeményezek beszélgetést az emberekkel, de legtöbbször csak meghallgatom és nyugtázom őket, önálló véleményem úgy igazán semmiről sincs, magamról is csak általános dolgokat tudok mondani. Koncentrációs és memóriaproblémáim vannak (az összefüggéseket is nehezen értem meg bizonyos dolgok között), melyek már a tanáraim számára is feltűntek és nem értik mi lehet a gond, mert bár szorgalmasnak tartanak, mégsem haladok igazán a pályámon. A tájékozódási képességem ismerős környéken is gyakran cserbenhagy és megesik, hogy hosszú percekre elbambulok, a karantén alatt gyakran ki sem bírtam kelni az ágyból. A családomban előforduló betegség a skizofrénia (és a depresszió különböző formái is), így az utóbbi időben a látszólagos "lustaságom", memóriaproblémáim, figyelemhiányom és érzelmi ellaposodásom kezd megrémíteni. Ön szerint van rá esély, hogy örökölhettem a betegséget?

A tanulmányaimat mindenképpen szeretném folytatni (ezért is féltem eddig segítséget kérni), de attól tartok, hogy a diplomához szükséges nyelvvizsga megszerzésével is lesznek problémáim, így előbb-utóbb orvoshoz kell fordulnom.

Előre is köszönöm szépen a válaszát!

Válasz:

Kedves Levélíró! A véleményem mindenképp az, hogy keressen fel pszichiáter szakorvost aki tud abban segíteni, hogy problémái neurológiai, pszichiátriai vagy esetleg pszichoterápiás jellegűek-e. Sokkal könnyebb lesz az élete, ha ezt nem hagyja kezeletlenül! Üdvözlettel: Bodnár Csilla

Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

9 hónapja tartó szédülékenység

Tisztelt pszichiátria!

Segítségért fordulok önökhöz, 20 éves vagyok és 9 hónapja tartó szédülékenységgel küzdök a nap 24 órájában (nem forgó jellegű) amitől gyakran pánikrohamjaim is lesznek a tünet miatt. Rengeteg viszgálaton átestem , neurológia, otoneurológia, nyaki ultrahang, fül orr gége, szemészet, koponya Mr minden jónak bizonyosult. De a tünet még mondig fenn áll. Esténként már egy 0,25 ös frontin felét veszem be. Szedtem paranassánt, tiapridalt, paretint, egyiksem használt sőt rosszabbodott az állapotom. Teljesen tanácstalanok mind az orvosok és én is kérem mit tehetnék , most mihez kezdjek lehetséges lenne hogy pszichésen szédülök? Előre is köszönöm a választ!

Válasz:

Kedves Levélíró! Ilyen tünetek esetén legfontosabb, hogy a szomatikus kivizsgálások meglegyenek hisz bármilyen szervi baj is állhat a szédülés hátterében. Azonban leírásából kiderül, hogy ezeken már mind átesett aminek negatív lelet lett a végeredménye - ha jól értettem. Természetesen ez esetben lelki háttér is szóba jöhet. Lélektanilag nagyon sok oka lehet. Ez leginkább egy pszichoterápiás kezelés során deríthető fel. Ezen kívül sokszor jelentkezik szédülés és ezzel együtt járó szorongás kimerülés esetén is. Talán gondolja végig, hogy ez önre igaz lehet-e!? Ha igen akkor az életmódján érdemes elgondolkodnia és, hogy esetleg szüksége van-e életmód váltásra, változtatásra? Remélem válaszommal segítettem! Bodnár Csilla

Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Egyedül élő paranoiás nő nem ismeri el betegségét

70 év körüli egyedül élő nő rokon állítása szerint a szomszédai összeesküdtek ellene és az interaktív eszközeit blokkolják és a falak sugároznak, az ablakokon és ajtókon kopogtató hangokat hall. Hozzá kell tennem, hogy nem ismeri el magát betegnek. Egy kb. 50m2-es panel lakásban él és a karantén kezdete óta nem mozdult ki. Hogy lehetne neki segítséget nyújtani neki, mivel a testvérével nem túl jó a kapcsolata? Hozzá kell tennem, hogy a hölgy testvérének a gyereke vagyok ezért szeretnék neki segíteni.

Válasz:

Kedves Levélíró! A hölgy pszichotikus állapotban van valószínűleg. Így nem tudja őt meggyőzni a realitásról. Szerencsésebb az ő téveszme rendszerébe helyezkedni és így kimozdítani őt a kis "rejtekéből". Próbálja megnyerni a bizalmát és eljuttatni őt egy pszichiáter szakemberhez, vagy a szakembert eljuttatni ő hozzá. Aki ellátja őt abban valószínűleg megbízik. Talán ő lenne a legmegfelelőbb ember erre a feladatra. Üdvözlettel: Bodnár Csilla

Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Hogyan kezeljem egy 13 éves tinilány hisztizését?

Hogyan kezeljem egy 13 éves lány viselkedését?Hisztériás zokogásba kezd ha valamit ki akar harcolni pl.hajfestés nemtanulás stb.Szép szóval nem megy mert egyszerűen hátat fordít és meg se hallgat.Kérem szépen a tanácsukat!Köszönöm!

Válasz:

Kedves Levélíró! Pontosan nem értem, hogy mit jelent, hogy a gyermek hisztizik. Valószínűsítem, hogy azt mint a kisgyerekek, hogy sír, csapkod, kiabál stb. Tulajdonképpen azt kell tennie, mint a kisgyerekekkel. Nem reagál rá és kéri, hogy az igényét próbálja megfogalmazni elfogadható módon. Mivel nagyobb gyerekről van szó, így az érveit is kérheti tőle, hogy miért szeretné az adott dolgot. Ön is jobban érvelhet, mert a korából adódóan jobban megérti. A gyermek igényére egy ön számára jobban elfogadható megoldást is találhatnak. Kijelölhetnek egy időpontot az igény kielégítésére. Pl. befestheti a haját, de csak a nyári szünetbe. Amit nem lehet azt hiszti mellett sem lehet. Serdülőknél már fontos az együttműködés keresése és ezt tőle is el kell várni. Üdvözlettel: Bodnár Csilla

Megnézem a kérdést

Összes kérdés