+10° - +31°
Nincs front

Orvos Válaszol

Szakértői adatlap

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus

Bodnár Csilla

210 kérdésre válaszolt

Kategóriái: gyereknevelés, pszichiátriai betegségek

Szakterülete: gyereknevelés, pszichiátriai betegségek

Bemutatkozás

Bodnár Csilla vagyok. Fontosabb iskolai végzettségeim:

1986/87 - 1990/91  pszichológus diploma
2000 Klinikai és Mentálhigiéniai Gyermek- és Ifjúsági Szakpszichológusi diploma
2011 aktív-analitikus pszichoterapeuta

Magánrendelésem: www.eszterlánc-pszi.hu honlapról elérhető.

Legutóbbi válaszai

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Paranoiditás index

Tisztelt doktor!
Rorschach teszt eredménye: "Klinikai skálák nem jeleznek, a Realitás és Regressziós index nem jelzi a valóságfunkció kóros leromlását, paranoiditás index értéke emelkedett."
A vizsgált személynek kapcsolata volt egy pszichopatával, aki évtizedek óta zaklatja. A vizsgálat előtt pár hónappal derült ki, hogy egyik szomszédja a volt párja barátja, aki üzeneteket adott át neki volt párjától. Nem sokkal a vizsgálat előtt ismerkedett meg véletlenül volt párjának egy másik barátjával és egyik rokonával, aki elmondta, hogy volt párja meg akarja bosszulni azt, hogy elhagyta. Volt párja kocsival egyszer már elütötte.
A vizsgált személy semmilyen kezelés alatt nem volt a vizsgálat időpontjában.
Egy tíz évvel azelőtti pszichológiai teszteredmény: "A látott klinikai kép illetve a pszichodiagnosztikai tesztek pszichotikus tüneteket nem támasztottak alá."
Kérdésem, hogy a vizsgált személynél lehetséges skizofrénia a vizsgálati eredmények alapján?

Válasz:

Kedves Levélíró! A válaszom: Valószínűleg nem lehetséges skizofrénia. Üdvözlettel: Bodnár Csilla
Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Pszichológia/ADHD

Tisztelt dr Nő/Úr.

Azért fordultam önökhöz mert egyre biztosabb vagyok abban hogy felnőttkori figyelemhiányban szenvedek,31 éves vagyok. 

Megnyílvánulásai pl -kesze kusza gondolat sorok,emiatt az öszpontosítás lehetetlensége

-rendetlenség,káosz körülöttem

-nincs fontossági sorrendem,pl a minap is fontos határidős papírügyek helyett,fb-oztam,számítógépen játszottam stb eszembe volt hogy mennem kellene és halaszthatatlan de inkább ezt vettem előre,és nem tudtam mit kezdeni magammal.

-másoktól való függés és megerősítés,bizonytalanság

-motiváció sosem volt jelen nálam

-befordulás,szociális életem nincs,emberek nem keresik a társaságom mivel nem vagyok jó beszélgető partner,nem figyelek rájuk,miközben beszélnek hozzám teljesen máshol járok,komunikáció készségem silány

-hirtelen megmagyarázhatatlan düh,és pörgetem magam a semmin stb stb

Egyre jobban megnyílvánul bennem ahogy dr Máté Gábor "szétszórt elmék" című könyvét olvasom hogy valós volt a gyanúm,a sorok között néha úgy érzem mintha rólam írták volna az a könyvet.

Az lenne a kérdésem hogy Magyarországon hol foglalkoznak ilyen betegség diagnosztizálásával,kezelésével?Budapesten láttam sok helyen van erre lehetőség,de mivel figyelemhiányos vagyok nem szivesen vezetek Budapesten,tömegközlekedéssel se szivesen ugyanezvégett,szüleim idősek már hogy felvigyenek,tehát az nem annyira jöhet szóba.Én Bácskiskun megyében élek,Kecskemét még Szeged is Baja,Székesfehérvár, ilyen helyek szóba jöhetnek,interneten utánna néztem már de szinte csak Budapestet találtam.Gondoltam hátha nem mindenki rakja fel internetre az elérhetőségeket alapon írtam a kérdésem.

Kecskeméten találtam Neurofeedback terepiás lehetőséget,úgy gondolom megpróbálom,de szivesen elolvasnám dr Nő vagy dr Úr véleményét,vagy egyéb lehetőségeket a kezelésére,bármit amit önök ajánlanak.

Várom megtisztelő Válaszát,Üdvözlettel Péter

Válasz:

Kedves Péter! Én is csak Budapesten tudok ajánlani vizsgálati lehetőséget. A SOTE Pszichiátriai Ambulanciáján végeznek ilyen vizsgálatot. Mielőtt bármilyen fejlesztésbe bele kezdene előtte javasolnám, hogy vizsgálattal erősítse meg feltevését. Habár a tünetei nagyon hasonlítanak az ADHD-ra ettől még nem biztos, hogy ön az! Az ADHD-nak felnőttkorban gyógyszeres terápiája van, ami csodákat tud tenni, de csak abban az esetben, ha valóban ADHD-s. Esetleg lakóhelyén is találhat olyan pszichiátert aki a vizsgálatban jártas. Ahol a neurofeedback terápiát csinálják talán tudnak is eligazítást adni. Üdvözlettel: Bodnár Csilla
Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Abortusz után ismétlődő vagy visszatérő depresszió.

Kedves Dr!

 

Feleségemmel tíz éve vagyunk kapcsolatban, nyolc és fél éve házasok. házasságunkból született két gyermek 8 és 4 évesek Első perctől kezdve két gyermeket terveztünk. iszonyatos nagy szerelem ami köztünk volt ( csak azért íróm, hogy volt mert a feleségem teljesen ellenem fordult ), 2014 ben volt egy nem tervezett terhessége ami egy szétszakadt gumi okozott, akkor ő úgy döntött az anyagi helyzetünkre való tekintettel megszakítja a terheséget, én mérlegeltem és úgy gondoltam jogosak az érvei mert egy gyermeknek is alig tudtunk megadni ami kell. Ahogy megtörtént az abortusz körülbelül egy hétre rá mindenbe belekötött semmi nem tetszett neki és 2 hónap múlva elkezdődött a szex visszautasítás, semmi komolyra nem gondoltam mert nem volt annyira zavaró mert ha nincs kedve akkor nincs. 

2016. stabilizálódott az anyagi helyzetünk és arra az elhatározásra jutottam itt az ideje a második gyermekünknek, ebbe bele egyezett és totálisan más szexuális étvágya lett, minden nap akarta és én megadtam neki, a második hónapban pozitív terhességi tesztet produkáltunk aminek nagyon örült ő és én is. 2017 ben megszületett a második gyermekünk( feleségemen 20+kg maradt), körülbelül négy hónap elteltével szeretet hiányra, unalom, fáradság panaszkodott, és intim közeledések visszautasítás, akkor már nekem is sok volt a megvonás és egyre több volt a mosolyszünet köztünk, én sokat dolgoztam napi 12H heti 4-5 napot mert el kellett tartanom 4 embert autót és albérletet, sok volt részéről a panasz a szeret hiány és, nem foglalkozom eleget velük, én a sok munka s stressz miatt tényleg fáradt voltam de minden egyes alkalommal mondtam és bizonyítottam neki azt hogy szeretem, utána már semminek nem tudott örülni, kapott autót sem volt jó vettem neki ajándékot sem volt jó közeledéseim 60-80% visszautasította és ez tartott körülbelül két évig. 

2018. visszaköltöztünk a szülői házba mivel az albérletünk szomszédságába drogosok költöztek és nem szerettünk volna ilyen helyen gyereket nevelni. akkor ő úgy gondolta a két gyermekünkkel külön szobába megy és én pedig egyedül. sokszor beszéltük meg átjön este és akkor egymáséi leszünk de rengetegszer fáradsága miatt elaludt és én meg csak vártam és vártam, vita szinte alig vagy nem is volt köztünk. 2020 jött a covid nekem vissza esett a fizetésem és akkor úgy döntött munkát fog vállalni és a kisebb gyermeket beteszi idő elött óvodába. nagyon gyorsan talált magának munkát szinte azonnal, egy napot nem volt itthon a gyermek nélkül, körülbelül a munka kezdése után azt vettem észre rajta nem mondja el mi történt vele, nem közeledik, nem köszön, a kutyát szó szerint körül ugrálta nekem meg annyit mondott csá! hirtelen fogyásba kezdett, soha nem volt energia ital párti de napi szinten 3-4 et ivott, megszűntek a  közös programok, semmire nem tudtam rávenni, nem sütött sütit sem pedig hetente többször is volt nálunk, az öltözködési szokása megváltozott, összebarátkozott kint egy lánnyal akivel kibeszélték az abortuszt is, egész szabadidejét a közzösségi médiák töltik ki, én szóvá tettem neki azt amit látok rajta de annyit írt maximum azt látom rajta, hogy eddig csak mi értünk élt most meg magával foglalkozik. több vita volt köztünk az egy év alatt amikor is elmondta hogy az abortusza óta nem kívánja a szexet és ő szex mentes életet akar élni.persze én ekkor már azt hittem van valakije mert velem semennyire nem akarta a szeretkezést, ha volt is valami akkor kiment a fürdőbe sírni ( amit nekem utólag elmesélt) körülbelül egy éve szedi a fogamzásgátló tablettát és még gumit is használtunk 70-80% de ha késett neki a menstruáció akkor azonnal szaladt tesztért, úgy vettem észre rajta annyira mondhatom undorodik a szextől képes volt szándékosan generálni a vitát köztünk csak ne közeledjek felé. én már az öngyilkosságon is gondolkoztam, nyugtatót szedtem, sírtam nem értettem mi a gond mert semmi olyat nem tettem amivel kiérdemelném azt, hogy el akar hagyni .az egyik vita során azt mondtam neki majd a sorstól visszakapja amit ellenem, ellenünk elkövetett azaz karma, akkor beszaladt a fürdőbe sirva 40db sanaxal, hogy véget vessen az életének, úgy döntöttem nem hívom rá a mentőket inkább felhívtam a testvérét aki hatott rá és kijött. beláttam a gyermekek miatt nem tehetem meg azt, hogy véget vessek a szenvedéseimnek és úgy döntöttem akkor ő költözzön ahová tud én itt maradok a két gyermekkel, ezt ő el is fogadta. Nem költözött el a gyermekei mellett akar maradni, de már a nagyobb gyermekkel sem úgy bánik mint előtte, kiabál ordít és a gyermek sírt és nem értette miért. Iszonyatosan sok kérlelés után sikerült meggyőzni menjünk el párterápiára, ahol a pszichiáter azt mondta úgy érzi a feleségem olyan mint egy tini és most lázad ellenem, én kicsit apáskodom felette de rajtam látja, hogy szeretem a feleségem és helyre akarom hozni. hazafelé ő kielemezett engem ahol jól össze is vesztünk mert ő felül írta a szakember véleményezését. Most úgy döntöttem bármit tesz nem húzom fel magam és nem engedek utat a vitának, sokszor kiabál velem s gyerekekkel de én nyugodtan higgadtan beszélek vele, és be bizonyítom neki azt mennyire szerelmes vagyok belé, és mennyire fontos tagja a családunknak.  több pszichiátriai cikket megosztottam vele amit el sem olvas csak a tiktok depressziós videokat osztja meg velem.

 

 

kérdésem:

-          Lehetséges e az, hogy az abortusz után Depressziós állapotba került ami a második gyermek születése után visszatért és most a munka vállalás után ismét visszatért?

-          Mit tudok tenni teljesen visszautasító a szakember segítségkérése iránt?( mert nem vagyok bolond)

-          hogyan tudnám rávenni azt járjon utána a dolgoknak, mi lehet gond?

 

Válasz:

Kedves Levélíró! Elég hosszú és szomorú a történetük. Azt hiszem érdemes lenne megvizsgálniuk, hogy mire, milyen alapokra épült a kapcsolatuk. Milyen értékeket vallanak és ki hogyan fejezi ki a szeretetét és az a másiknak megfelel-e! Azonban a kapcsolat olyan, mint egy híd. ha csak az egyik ember építi akkor egészen biztos, hogy beomlik. Ezért legfontosabb, hogy tisztázzák akarják-e még folytatni a kapcsolatukat és utána elszánni rá magukat, hogy megjavítsák azt. Nem egymást kellene elemezgetni, hanem talán igazán kíváncsinak lenni arra, hogy milyen igényei vannak a másiknak, hogyan jelzi ezeket és mi mit jelent a másik számára. Talán változtak is ezek alatt az évek alatt, de erre nem figyeltek. Én nem érzem depressziósnak a feleségét csak mintha másra vágyna, mint eddig. Remélem sikerül megjavítani a kapcsolatukat! Üdvözlettel: Bodnár Csilla
Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Szorongás

Tiszteletem. Az lenne a kérdésem hogy mi lehetne a mególdás.0.5 mg frontint szedek. Napi fél elég volt évekig. Aztán több veszteség ért egyre jobban alulra kerültem.majd több frontint szedtem be. Nem vált be.több gyógyszerrel probálkoztam.de egyiket sem birtam. A következőket próbáltam. Sertralin,mirzaten,Aneptinex,Esticil.  Hozzá kell tennem olyan tüneteket éreztem a gyógyszerektől hogy most ott tartok be sem merek venni már semmit. Nagyon szorongok. És nem tudom mit tehetnék. 15.éve vagyok pánik beteg. A helyi orvosok nem halgatnak végig csak irnak ujra meg ujra gyógyszereket. De amit mondok sajnos nem veszik figyelembe.ami szerintem fontos tényező hogy pajzsmirigy túl müködésem van.illetve van hogy nyugalmi állapotba elkezd gyorsan verni a szivem.amire Betalocot szedek időnként. Több orvosnak el mondtam olyan gyógyszert irjon ami ezek mellett a tünetek olletve a Betaloc mellett szedhető. De ugyan ugy olyat irnak ami nem szedhető.mivel kivàltás elött a gyógyszerészt meg kértem nézze meg szedhetem e. A válasz az volt hogy nem. Soha nem küldtek se Pszichologushoz semmilyen terápiára.és kezdek el keseredni. Igy nem tudok normális életet élni. Mindig a félelem és a szorongás köti le az életem nagy részét. Kérem ha tud segitsen. Köszönöm a választ.

Válasz:

Kedves Anett! Leírásából látható, hogy a gyógyszerek nem nyújtanak elég segítséget. Mindenképp javasolnám, hogy keressen fel pszichoterapeutát! Elképzelhető, hogy a helyileg illetékes Ideg-gondozóban is van szakember, de magán rendelésben biztos. A problémája régről ered, így valószínűleg mélyebb gyökerei vannak. Hosszabb terápiás folyamatra kell készülnie a teljes megoldásig. Azonban a tünetek erősödése veszteségek mellett kezdődött, így egy gyászfeldolgozó csoport is sokat segíthet. Az fontos lenne, hogy jobban tudja kezelni a szorongásos tüneteket, így egy autogén tréning (relaxáció) elvégzése is sokat enyhíthet a tüneteken. Remélem válaszommal segítettem és mielőbbi szorongás mentesebb életet kívánok! Bodnár Csilla
Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Pánikbetegség vagy más?

Tisztelt Doktor úr/Doktornő!

Két évtizede kezelnek igen súlyos pánikbetegséggel, sajnos csupán kisebb eredményekkel.

Tavaly abbahagytam a szakorvoshoz járást, mert olyannyira elhatalmasodtak a rosszullétek, hogy azóta egyszerűen képtelen vagyok kimozdulni itthonról. Szinte egész nap erős feszültségérzetem van, főleg gyomortájon (vagy mintha az agyamban érezném), ha felkelek, akkor úgy érzem magam mint egy részeg vagy egy drogos, nem érzékelem a környezetet, a járásom is igen bizonytalan, időnként ájulásérzéssel társul, szívdobogás-érzéssel, hőhullámmal, verejtékezéssel, remegéssel.

Idén azonban egyéb tünetek is megjelentek: arcizomrángás (feszültség idején jön elő elsősorban), valamint zsibbadó, bizsergő érzés az térdektől lefele (van, hogy csak az egyik lábban, van, hogy mindkettőben).

Teljes mértékben elzárkóztam a külvilágtól a tünetek miatt, a legapróbb stresszes helyzettől is rosszul leszek, már csak ilyenekre gondolnom is elegendő a rosszulléthez.

Jelenleg gyógyszereket nem szedek. 

A kérdésem az volna, hogy lehetséges ennyire súlyos állapotba kerülni pánikbetegség miatt? Segíthetne-e valamennyit rajtam étrendkiegészítő termék, mondjuk magnézium és B-komplex. Most csak Béres-cseppet, valamint C-vitamint szedek.

Hogy tudnék kitörni ebből az ördögi körből, hogy nem tudok eljutni szakorvoshoz? Mert így már nem élek, csak vagyok.

Előre is köszönöm szépen a választ.

Válasz:

Kedves Levélíró! A leírás alapján állapota igen csak megnehezíti az életvezetését. Én mindenképpen azt javasolnám, hogy problémái kezeléséhez válassza a kórházi befekvéssel együtt járó pszichoterápiás kezelést. Budapesten több ilyen hely is van. Az egyik a SOTE Pszichoterápiás Osztálya vagy a Tündérhegy. Mindenképp szakorvosnak kell eldöntenie, hogy melyik kezelés az ön számára a legjobb. Üdvözlettel: Bodnár Csilla
Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Barátnőmnek valószínüleg személyiségzavara van. Hogyan ellenőrizhetem?

67 éves férfi vagyok, özvegy. Megkedveltem egy 68 éves hölgyet. Izgalmas, fiatalos (szexi) nő! Nyolc hónapos a belsőséges kapcsolatunk. Viselkedése okot ad arra, hogy személyiségzavarra (szociopátia) gyanakodjak. Van rá mód, hogy ellenőriztessem szakemberrel? Egyáltalán jogosult lehetek erre? 

Válasz:

Kedves Zoltán! Nem tudom mire gondolt az ellenőrzés alatt, de az talán fontosabb, hogy ön jól érzi-e magát ezzel a hölggyel, tud-e bízni benne. A szociopatákra jellemző, hogy megpróbálnak élősködni a környezetükön. Ennek érdekében sokszor valótlanságokat is mondanak és amikor ezzel szembesítik őket, akkor fel vannak háborodva. Illetve kész helyzetek elé állítják a másikat bizony szituációkban, hogy annak ne legyen lehetősége dönteni. Gyakran ébresztenek bűntudatot a másikba és megpróbálják elszigetelni őt a kapcsolataiktól. Ez egy idő után nyilvánvalóan kellemetlenné, elviselhetetlenné teszi a kapcsolatot és az ember menekülőre fogja. Ha erre figyel akkor ön is eldöntheti, hogy kivel áll szemben mindenféle vizsgálat nélkül. Üdvözlettel: Bodnár Csilla
Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Idő

Tisztelt Szakértő!

26 éves fiatalember vagyok,és úgy érzem hogy szó szerint repül az idő felettem úgy elmegy egy nap vagy úgy eltelik egy óra,hogy észre sem veszem ráadásul nem is volt túl eseménydús életem sosem voltak barátaim,az utóbbi 10 év olyan mintha el sem telt volna félek hogy lemaradok mindenről a szüzességem is 25 évesen vesztettem el utána voltam több nővel is de mindegyik 40+ volt.Az interneten kívül és Tv kívül nincs életem neten is már kínomba mindenfélét olvasok van hogy Wikipédiám elolvasok olyat is ami valójában nem is érdekel, szóval nem tudom mit csináljak mit kezdjek magammal

Válasz:

Kedves Levélíró! Levelében nem írta meg, hogy egyébként mivel foglalkozik. Dolgozik vagy tanul? Jelen pandémiás helyzet sajnos nem túl sok lehetőséget ad az élet kibontakoztatására, de mindenképp javasolnám, hogy próbáljon meg értelmes célokat megfogalmazni magának. A céltalan ember szétszórja magát térben és időben is. Valami mellett próbáljon meg elköteleződni, legalább egy cél mellett! A munka és a tanulás nem csak egzisztenciális javakat hoz, hanem sokszor közösséget is. Próbáljon társakat keresni ezekben a lehetőségekben. Ha már az interneten keres akkor nagyon sok hobbi csoportot is talál legyen ez sport, kirándulás, modellezés, sakk, régészkedés vagy bármi. Válasszon egyet és csatlakozzon ezek tevékenységéhez! Önkénteskedhet is, mellyel nem csak önmagának hanem másoknak is jót tesz. Egyszóval próbáljon kapcsolódni és a számítógéptől kicsit elszakadni! Legyen célja! Üdvözlettel: Bodnár Csilla pszichoterapeuta
Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Maximalizmus, önmarcangolás leküzdése

Tisztelt Doktornő!

43 éves vagyok, 23 éve házas, 3 gyermek édesanyja. 12 éves korom óta küzdök önmarcangolással. Akkor ezt egy nemi erőszak, és a nevelőanyám erre való reagálása váltotta ki, aki engem okolt ennek a bekövetkeztével. Szerinte " felkínáltam" magam. Mindig visszahúzódó, csendes gyerek voltam, nem voltak barátaim, viszont könnyen ismerkedtem, de nem engedtem senkit közel magamhoz. Az elmúlt 22 év során a férjem fiizikai bántalmazásról verbális bántalmazásra váltott. Talán ez is az oka annak, hogy nem érzem azt, hogy szeretnek, vagy szerethető vagyok, hogy van bennem bármi jó. Tudom, hogy a gyerekeim szeretnek, de képtelen vagyok érezni a melegséget, amit ez kivált(hatna). A nevelő anyám rendkívűl rendetlen személy volt, soha semmit nem tartott rendben, erre engem sem tanított. Amit tudok, magamtól tanultam, az élet nehézségeivel mindig magam néztem szembe, de ezzel most nem tudok. Sosem érzem azt, hogy amit tettem, megfelelő. Nem jó, nem kitűnő, hanem megfelelő, vagy elégséges. Az elmúlt 5 évben 3-szor költöztünk, itt jelenleg 1 éve lakunk. Sajnos ez alatt az egy év alatt nem tudtam megtalálni azt a rendszert, ami ebben az új környezetben megfelelő a családom, és a magam számára, hogy a lakásból otthont tudjak teremteni nekik. Szeretnék leszámolni ezzel az érzéssel, de nem tudom, hogy kezdjek neki. Ismerőseim közül sokan buzdítanak pszichológus felkeresésére, míg a párom szerint csak a lábamra kellene állnom. Érdekesnek találom, hogy bár tisztában vagyok a korlátaimmal, mégis mindig az a fontos a számomra, hogy a párom végre ne kritizálja a munkám, és végre lássa az értékeim. Ön szerint is jót tenne, ha pszichológushoz fordulnék? Vagy vannak módszerek, amelyekkel ki tudok lábalni ebből a helyzetből egymagam is? Esetleg valami antidepresszánst, vagy nyugtatót kellene szednem? Mit javasol ebben a helyzetben?

Válasz:

Kedves Levélíró! Nagyon régóta tart, hogy azt közvetítik ön felé, hogy értéktelen és mindenért ön a hibás. Sajnos erre nincs gyógyszer. Valóban szerencsés lenne, ha szakemberhez fordulna. Sok mindent meg kellene látnia, hogy ténylegesen változtatni tudjon. Néha ez a "tisztánlátás" egyedül nem megy. Kell valaki aki ott van mikor megtörténik a felismerés. Szóval azt javaslom forduljon pszichológushoz, mert ez nagyon megsegítené ezt a folyamatot. Üdvözlettel: Bodnár Csilla
Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Szorongás gyógyszeres kezelésének kiútja

Doktornő, a lányom most 18 éves. 17 éves koráig látszólag minden rendben volt, mikor panaszok kezdődtek,.... hasmenés, rossz közérzet,... hasfájás.. rosszullétek...fogyás,  bezárkózottság, ki mozdulni nem mert, így végül a pschichiátriai betegséggel szorongás (pánik) kezdődő depressziót állapítottak meg nála , és  ezután elkezdte a gyógyszeres terápiát Prothiaden 75 mg ( 1 tabletta este) 50 mg Sertralin reggel ( 1 tabletta). 18 éves lett - 13 hónapja szedte a tablettákat, míg 3 hónap adagok csökkentésével most elhagyta a tabletták szedését. Kb. 1,5 hónapja már nem szedi, de a napokban előtörtek a szorongásai ... gyomorideg, ..ebből kifolyólag evési problémák ( rossz étvágy).

Kérdésem, hogy ez visszaesés ill. ezek az esetek azok, hogy folytatni kellene a gyógyszeres terápiát, de mennyire befolyásolják ezek a gyógyszerek egy 18 éves lány személyiségét, van kiút ebből, vagy talán korán abbahagytuk a gyogyszerszedést  vagy ez a visszaesés akár egy normális folyamat, és erősődnie kellene, magán dolgozni eztuán gyógyszerek nélkül, hogy felépüljön?

Mi lenne a helyes út? Válaszát köszönöm szépen

Válasz:

Kedves Beáta! Mindenképpen fontos lenne, hogy a lánya pszichoterápiás segítséget is kérjen, mert a szorongások újbóli megjelenése arra utal, hogy az alap probléma nem oldódott meg, csak a gyógyszerek segítségével tovább tudta vinni az életét. Ez persze nem zárja azt ki, hogy most is gyógyszeres segítséget kérjen. Ezt mindenképp csak akkor javaslom, ha a szorongás teljesen megakadályozza az életvitelét. Jó lenne, ha képes lenne ezzel farmakoterápia nélkül is megküzdeni, hisz még nagyon fiatal. Üdvözlettel: Bodnár Csilla
Megnézem a kérdést

Bodnár Csilla - gyermek klinikai szakpszichológus válasza

Szorongásos tünetek

Kedved Doktornő! 22 éves egyetemista fiú vagyok, már régóta gondolkozom rajta, hogy pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellen fordulnom panaszaimmal. Régebben is voltak depressziós problémáim, de valahogy sikerült kizökkentenem magam azokból. Azonban az elmúlt egy évben egyre furább dolgokat észlelek magamon. Bizonyos időközönként olyan szomorúságot érzek, hogy a sírás is kerülget (pedig nem tudom mikor sírtam utoljára), illetve ilyen időszakokba félek emberek közé menni, úgy érzem hogy néznek az utcán. Illetve nehezemre esik például a boltba a húspultból friss húst kérni, inkább előre csomagoltat veszek, hogy ne kelljen az eladóhoz beszélnem. Ezek a panaszok csak kis ideig tartanak valamikor csak 1 max 3 napig, utána vissza zökkenek valahogy, de egyre sűrűbben jönnek elő. Mostanában, ha többet alszom is kimerülten ébredek, gyakran fejfájás kíséretével, ami egy kis idő elteltével elmúlik, nehezen tudok koncentrálni a tanulásban és a szomorúságomtól gyakran fáj a hasam, illetve a mellkasom. Mitől lehet ez? Esetleg valamilyen komolyabb problémával küszködök? Érdemes pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulnom. Vagy esetleg vény nélkül kapható hangulat javító gyógyszerekkel megszabadulhatok a panaszoktól? Előre is köszönöm a segítségét!

Válasz:

Kedves Marcell! Ebből a leírásból nem lehet választ adni, hogy mitől vannak a panaszai. Nagyon fontos, hogy mióta vannak ezek, vajon mi a kiváltó oka. Azt tudnám javasolni, hogy első lépcsőként keressen fel pszichológus szakembert és amennyiben gyógyszeres támogatásra van szüksége ő tovább küldi pszichiáter szakorvoshoz. A tünetek csökkentése érdekében meg lehet próbálni természetes alapanyagú gyógyszerhatású kiegészítőket. Amennyiben ez nem használ legfeljebb abbahagyja. Hosszútávon mindenképp forduljon szakemberhez, mert úgy tűnik ez a probléma magától nem fog megoldódni. Üdvözlettel: Bodnár Csilla
Megnézem a kérdést

Összes kérdés

Ismerje meg szakértőinket!