Tényleg normális ennyi időt külön tölteni?
Tisztelt Szakértő!
Ebben szeretném a segítségét kérni. Úgy egy éve vagyunk együtt a barátommal, pár hónapja együtt is lakunk. De nekem az a problémám, hogy szinte minden héten pár éjszakát nem tölt otthon. Szerinte ez normális, sokan így vannak a barátai közül, de nekem meg nagyon furcsa és rossz. Pár hetente elutazik a szüleihez, és ott alszik általában hétvégén egy-két napot (idősebbek a szülei, ilyenkor bevásárol nekik, segít takarítani, stb.), közte meg majdnem mindig van valami, szintén leginkább hétvégére. Elég sokszor vannak munkahelyi rendezvények, amin szerinte ajánlott részt venni, és kenuzni is jár majdnem minden hónapban a barátaival több napra (oda én nem nagyon tudnék elmenni, lányok nem is szoktak). Így az jön ki, hogy a végén egy hónapban még egy közös hétvége sincsen, vagy csak egy vasárnap este, stb. Nekem ez nagyon rossz így, de azt mondja, hogy nagyon szeret, de a szüleit semmiképpen se fogja kevesebbet látogatni, ilyet ne kérjek, a hobbijáról nem fog lemondani, mert az neki nagyon fontos, a munkahelyén pedig nagyon ajánlott részt venni a rendezvényeken, mert különben kinézik (és ide se szokás barátnőt vinni). Amúgy biztos, hogy a programja ez, nem átver, mert állandóan jelentkezik, ír, hív, képet is szokott küldeni. Csak távol van. És ez engem nagyon zavar. Ja, és a szüleihez sem nagyon tudok menni, mert nagyon nem férnénk el, eleve nem túlságosan befogadóak, kis lakásban nehezen bírnánk több napig (sosem szerették a barátnőit, engem meg különösen, mert velem gondolja eddig a legkomolyabban). Ezen kívül minden rendben köztünk. Mit tegyek? Normális ez valóban?
Köszönöm előre is!
Válasz:
Kedves Anita!
A leveléből úgy tűnik, hogy a barátja az, aki a kapcsolati szabályokat előírja.
Nem úgy tenném fel a kérdést, hogy ez normális-e vagy sem, hanem hogy mindketten elégedettek-e azzal, ami van?
Nyilván fontos a fiúnak mindaz, amit Ön itt leírt. Még az is bőven igaz lehet, hogy ő tényleg szereti magát.
Úgy érzem a leveléből, hogy Ön kifelé elfogadta ezt az időbeosztást, de valójában nagyon elégedetlen a kialakult helyzettel.
Valahogy azt kell mérlegelnie, hogy képes lenne-e a saját igényeit is kifejezni, hogy van-e esélye annak, hogy a barátja a kapcsolatukat is tartja-e olyan fontosnak, mint az összes egyéb elfoglaltságát.
Gondolkozzon azon, hogy tudná-e vele vállalni az életet ezek mentén a kapcsolati szabályok mentén is.
Úgy érzem, hogy a barátja könnyebben érvényesíti az akaratát, mint Ön, és ez fölényhelyzetet biztosít a számára.
Tisztázza először csak önmagában Anita azt, hogy képes lenne-e továbblépni, ha a barátja a jövőben is csak a saját szempontjait tekinti mérvadónak?
Egy kapcsolat hosszabb távon akkor működhet jól, ha többé-kevésbé mindkét fél igényei kielégülhetnek.
Üdvözlettel,
Kondorné dr. Orosz Ágnes
Megnézem a kérdést