Most akkor bélelzáródásom van?
2011 óta van erős székrekedésem, ami hirtelen fordult át erőteljes hasmenésből (egész életemben hasfogókon éltem, amióta vakbélműtétem volt, kb. 10 éves koromban). Akkor gasztroenterológus azt mondta, hogy csak bélrenyheség (miután megvolt a végbéltükrözés, ami iszonyatosan fájt, pedig kaptam vénásan valami fájdalomcsillapítót), fogyasszak reggel éhgyomorra Hunyadi vizet, az segít. Eleinte segített is (1.5 dl), majd a dózis emelése sem segített (csak 2 dl-ig szabad emelni az adagot, az állítólag gyors hashajtást eredményez, de volt, amikor órákig eltartott, mire hatott), így áttértem a keserűsóra (rostokat is nagy dózisban fogyasztottam, pl. búzakorpát, folyadékot is 5-6 liter vizet ittam naponta, mozogtam is), majd miután minden laxatívumot kipróbáltam, a ricinusolaj jött. Két napja viszont már azt is ki kellett hajtani (10 órát vártam a hatásra, pedig sok vízzel puffasztottam magamat) 1 liter tej hirtelen elfogyasztásával. Mostanra azonban annyira felpuffadtam (4-5 éve okozott megkönnyebbülést székelés), hogy alig tudok folyadékot is inni. Voltam többször is kórházban, volt (iszonyatos fájdalommal) több végbéltükrözésem (rectalis vérzés okát akarták 2013-ban megtudni, de nem jöttek rá, honnan sikerült elvesztenem a vérem felét, én állítottam el Haemorrhoidale kúppal, a vért a szervezetem pótolta gondolom, mire 2-3 hét alatt sikerült Uzsoki Kórháznak 2 dl vért szereznie). Volt hasi ultrahang is, de semmi eredménye nem volt (azt állították, minden rendben). Mostanra semmit nem eszem, pár napja még azért a napi egy étkezés megvolt. Most forduljak gasztroenterológushoz, vagy ne, majd patológián megvizsgálnak rendesen? A sebészek úgysem tudnak semmit (tapasztalat, dolgoztam műtőssegédként, általában több bajt okoznak, mint amit helyrehoznak), a belgyógyászok szerint egészséges vagyok (Huma-Folacid-dal jó vérképet csinálok magamnak, 2*1 tabletta=napi 10 mg folsav B4 vitamin, mást nem néznek laborban). Apai ágon MINDENKI valamely áttételes rákban halt meg fiatalon.
Válasz:
Nem a legilletékesebb vagyok a válaszra, de a magam tapasztalatával kísérelek meg válaszolni. Az irrigálást kipróbálta már? Már az ókorban is ismert eljárás volt. A római fürdőkben is külön szoba volt rendszeresítve erre a célra. A középkorban is igen elterjedt volt ez az eljárás, gondoljunk csak XIV. Lajosra, a Napkirályra, akinek az orvoslásában a mindennapos beöntés rendszeres volt. Magam sztómásként 13 éve mindennap irrigálok és nagyon bevált a módszer, nem tapasztaltam semmilyen káros hatását.
Megnézem a kérdést