Orvos Válaszol

Szakértői adatlap

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró

Tóth Gábor Ákos

50 kérdésre válaszolt

Kategóriái: pánikbetegség, szorongás, stressz, depresszió

Szakterülete: pánikbetegség, szorongás, stressz, depresszió

Bemutatkozás

 „Az 50+ negyvennél kezdődik”

Tóth Gábor Ákos

író, gyászterapeuta, anti-aging mental stylist

egyéni és csoportos konzultáció

Bejelentkezés: 06 30 964 2260

Ahogy telnek az évek, lassul a pörgés, lassul a tempó, s egyre többet morfondírozunk azon, honnan hová jutottunk. Kik voltak a társaink, s kiket vesztettünk már el, s ki lesz a következő, aki itt hagy bennünket? Az öregedés óhatatlanul felértékeli az időskor értékeit, kezdjük jobban megbecsülni saját öregeinket… ha még élnek. Megpróbálom megosztani mindazt a fájdalmasan megszerzett tapasztalatot, ami az engem ért tragikus esemény kapcsán megfogalmazódott bennem. Úgy gondolom, ez segíthet azoknak, akik hajlandók megállni a nagy rohanásban, és elgondolkozni a fel sem tett, vagy az eleddig elhessegetett kérdéseken.

Ha elmúltál negyven, és úgy érzed, kezedben tartod az életedet, kezdj el kételkedni ebben, mert valószínűleg a nagy önmegvalósításban elkövettél jó néhány hibát. Itt az alkalom, hogy korrigálj, mert később nem lesz rá lehetőséged: az öregség alattomosan magába süppeszt, mielőtt felocsúdnál.

Tóth Gábor Ákos szakirányú könyvei:

Elengedlek végre… Nézzünk szembe a halállal! (2010, Sanoma Budapest Kiadó, 168 p.)

Nézz szembe a koroddal! (2011, Sanoma Media Kiadó, 200 p.)

Családrobbanás (előkészületben)

Legutóbbi válaszai

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Lehet két ilyen ellentétes dolgot érezni egyszerre (öngyilkosság és halálfélelem)?

Kedves Szakértő!

25 éves nő vagyok és már évek óta nem tudok mit kezdeni egy érzéssel, pontosabban inkább kettővel.
Egyrészt szoktam öngyilkosságra gondolni, másrészt félek a haláltól.
Ez a kettősség egyáltalán összefér? Most ez hogy van akkor, mert én már nem értem. Ez két teljesen ellentétes dolog. Egyáltalán normális dolog ezt érezni?

Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel:
G.

Válasz:

Kedves Kérdező, azt gondolom, hogy ez teljesen normális dolog. Értelmes ember tudatában van: ha valaminek eleje van, akkor vége is kell hogy legyen. De míg az előzőről nem dönthetünk, utóbbi esetében szeretnénk egy picit Istent játszani - ilyenek vagyunk, feszegetjük a határainkat. Mint a gyerek a hullámzó Balatonon egy csónakban: izgi is, de félelmetes is. És persze nem törődik azzal, hogy a szülei legfőképpen ő miatta aggódnak mellette. Szóval lehet ilyeneken gondolkodni, de a csónakban utazó társainkra is gondolnunk kell. Fontosak vagyunk nekik, felelősséggel is tartozunk nekik. Ha nincs komoly okunk rá, nem fordulhatunk ki puszta szeszélyből a háborgó vízbe, mert egy életre szóló szörnyű terhet pakolunk ezzel a nyakukba. Ha pedig őket tudjuk szeretni (értsd közeli ismerősök, barátok), akkor miért ne szeretnénk eléggé mangukat ahhoz, hogy megbékéljünk a gondolattal: mindennek eljön az ideje. Nincs más dolgunk, mint felkészülni rá. Barátsággal
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Lehet, hogy ez depresszió?

Jó napot! 16 éves vagyok, és Psoriasisom van, nagyjából fél éve. Nagyon energikus fiatal voltam, azonban mostanában kezdem teljesen elveszteni a kontrollt. Egy ideig teljesen normálisnak éreztem, hogy néha vannak rosszabb napjaim, viszont mostanában teljesen reménytelennek érzem magam, nem kötnek le azok a dolgok, amikben eddig örömömet leltem. Teljesen kedvetlen vagyok, fáradt, étkezési zavaraim vannak (néha nincs étvágyam, máskor pedig rengeteget eszem), és rengeteget alszom. Egyre rövidebb az az idő, amikor jól érzem magam, vagyis jó kedvem van, ilyenkor elkezdek valamit csinálni, de jön egy kattanás, és teljesen befordulok megint. Eleinte azt hittem, hogy a kamaszkor, vagy most a karantén miatt van, és ha újra emberek közé mehetek, akkor megváltozik, de nem így van. Nem vonz, hogy elmenjek bulizni, nem vágyom társaságra, és kezdek aggódni. Nem akarok rögtön az orvoshoz rohanni, mert nem tudom, érdemes-e, vagy csak túlreagálom. Lehetséges, hogy enyhe depresszióm van?

A választ előre is köszönöm! 

Válasz:

Kedves Kérdező! Nyugodjon meg, az időszakos kedvetlenség még nem depresszió. Azzal kellene megbarátkoznia, hogy - miközben mindenhonnan azt tolják az arcunkba, hogy a tökéletesnél kevesebbel ne elégedjünk meg ("mert neked az jár") - sem a világ, sem mi nem vagyunk tökéletesre csiszolt programok. A tökéletlenségünk, a teljesítmény és hangulatingadozásunk adja lényünk velejét: az izgalmat, a várakozást, hogy mit tudok kihozni egy adott helyzetből. Ez most, amiben van, semmiesetre sem betegség, hanem megtorpanás, erőgyűjtés: mit tudok ezzel a helyzettel kezdeni. Csak tegye a dolgát, s észre sem veszi, magába szívódnak olyan tapasztalatok, amik átsegítik ezen az időszakon. Ne akarjon görcsösen változtani, fogadja el, hogy most ez van. Tűzzön ki távolabbi terveket, és próbálja meg elfogadni, hogy azokhoz sem vezet majd nyílegyenes út.
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Szorongás, ocd vagy más

Tisztelt Doktor Nő/Úr!

Kb egy éve kezdődött, hogy negatív gondolatok minden ok nélkül eszembe jutottak. Leginkább korán reggel vagy estefele. Ezek fajtájukban különböznek, de lényegük ugyanaz: Mindegyik a pánikkal áll összefüggésben. Ha stresszesebb az életem pl vizsga miatt akkor gyakran de ha nem akkor ritkán tapasztalom ezt. Vajon csak az idegkimerültség okozza? 3 munkahelyem van, játszom színházban az két próba egy héten, karitatív szolgálataim vannak abból is kettő plusz az egyetem. Cikkeket kell írnom ezen felül két laphoz és rengeteg a beadandóm. Ön szerint ez az oka hogy ilyen állapotba kerültem, vagy ez már OCD?

Azért vagyok bizonytalan mert időnként nagyon nehéz máskor pedig könnyű elleneállni a rossz gondolatoknak. Ilyen pl.: Minden légvételkor bacilusokat lélegzek be vagy ha nem pislogok pánikrohamom lesz, vagy nem tudok sokáig elaludni mert zavar ahogy hallom a légzésem. Leszögezném tudom hogy ez ostoba dolog sose volt se lesz emiatt pánikroham. De a gondolat gyötör ami néha nagyon erős fejfájást okoz és égő gyulladt érzést a homlokomon bent. Néha nagyon rossz mert kimerülök.. egy csomó ilyen van... Megtisztelne véleményével, tisztelettel: Zoltán

Válasz:

Tisztelt Kérdező! Azt gondolom, nyilvánvaló, hogy túlvállalja magát, amire egyfelől lehet mondani, hogy szerencsés, mert fontos dolgokat teljesít az életben, ennélfogva saját maga is felértékelődik önmaga előtt. Ugyanakkor ez lehet egy üzenet, hogy mindez valami helyett van, kérdezem, nem kéne e tekintetben mélyebbre ásni? Valóban muszáj ennyi mindennel foglalkozni? Nem lehetne egy picit lazítani? Egy picit takarékra venni? Higgye el, sok ember szívesen cserélne magával, hogy ennyi helyen tud begyűjteni elismerést, visszaigazolást. De régi igazság, hogy nem szabad túlfeszíteni a húrt. Pihenjen, lehet egy picit élvezni az élet egyszerűbb örömeit, töltődjön fel és közben kutassa fel, hogy hiányzik-e valami vagy valaki az életéből. Sok sikert és erőt kívánok mindehhez.
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Fogamzásgátló - negatív érzések

Tisztelt Doktor úr/nő! 2 héttel ezelőtt írtam már Önöknek a problémámról, ami azóta sem szűnik. Szeptember 21-én hagytam el a fogamzásgátló tablettát (Dienorette), melyet 10 évig szedtem. Előszőr Chloet, majd Belarat és végül a Dienorettet. Hormonproblémáimra írták fel anno (hirzutizmus), sajnos férfi hormon túltengésben szenvedtem. Utánna kiderült inzulinrezisztenciám is van. A férjemmel kisbabát szeretnénk, ezért hagytam abba a tabletta szedését. Az abbahagyás utáni első héten különösebbet nem tapasztaltam, kicsit kedvetlen voltam és az emésztésem nem volt az igazi. A 2. és 3. harmadik hétről ez már nem mondható el. Negativ gondolatok, érzések lettek urrá rajtam amik befolyásolták a mindennapjaimat. Állandó rossz érzések, gondolatok, kedvetlenség, ingerültség, halál félelem, szorongás, gyomorideg. A férjemhez sem tudok azóta úgy viszonyulni mint előtte. A menstruációm egyébként október 21-én megjött és 26-án múlt el. Júliusban házasodtunk össze, szeptemberben voltunk nászuton minden a legnagyobb rendben volt, mint a friss házasoknál. Szexuális életünk sosem volt olyan felhőtlen, mint az esküvő utánni időszakban. Most viszont egyszerűen nem tudom megmagyarázni mi történt október eleje óta, vagyis a tabletta elhagyása óta. Nem kívánom a szexet, nincs ő hozzá hangulatom. Néha olyan érzések törnek rám mintha egyik pillanatrol a másikra elmultak volna az érzéseim iránta. Ami elképzelhetetlen. Lassan kezdek belebolondulni ebbe az érzésbe. Nem tudok semminek sem igazán örülni azóta. A hormonok ennyire összezavarhatják valaki elméjét? Mert másra nem tudok gondolni, mivel a tabletta abbahagyásáig nem volt semmi probléma, jó kedvű voltam és boldog. Nem történt köztünk semmiféle konfliktus, sőt az égvilágon semmi sem, ami miatt ilyen érzéseimnek kellene lennie. Forduljak nőgyógyászhoz vagy ki tudna ezen segíteni? Több fórumon olvastam, hogy vannak olyan nők akiknél ez előfordul a tabletta abbahagyása után, de engem ezek az érzések már kikészítenek. Teljesen kétségbe vagyok esve, hogy mi történik velem.

Köszönöm válaszukat előre is.

Válasz:

Kedves Kérdező, az első és legfontosabb, hogy ettől - és a többi - prekoncepciótól szabaduljon meg. Egyszerűen nyomasztja a "feladat" súlya, amire mentő magyarázatot keres. Ha javasolhatom, kapcsolja ki egy kis időre a "gyereket akarok, de azonnal" projektet, és éljen úgy, mint annak előtte. Valószínűleg még korai ez a vállalás mentálisan, élvezze inkább az életet, és akkor előre felállított menetrend nélkül is sikerülhet a megtermékenyülés. Lazítson! Lazítson! és még egyszer Lazítson!
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Genetika

Tisztelt Szakértő!

Erről van tanulmány? Én jobban hiszek a génekben, hiszen az extrovertált-introveetáltság velünk született 

Válasz:

Ez tény, de a nevelés sokat árnyal a dolgon. Nem tudja átfordítani, de az arany középút felé terelgetheti. A génekre hivatkozás számomra sokszor "széttárom a kezem, ez van, nincs mit tenni"mentalitásról árulkodik, no de kérem, el kell dönteni, hogy valóban ki akar kászálódni a helyzetéből, ehhez igénybe vesz segítséget - mert ha igen, akkor hajrá :)
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Hivatásos

Tisztelt Szakértő!

Köszönöm ismételten válaszát, lehet az segítene egy hivatásos ha már így mondta egyébként miért lesz valaki gátlásos félénk lehet ilyennek születtem? 

Válasz:

Nem gondolnám. A genetikát 60-70 százalékban felülírja a szocializáció. Szerintem errefelé kutakodjanak a szakemberrel.
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Köszönöm

Tisztelt Szakértő!

Egy pszichológus csak beszélget velem ugye? Gondolom ilyeneket mondd majd hogy menjek kondizni meg ilyenek, járjak közösségbe. Szóval nem tudom megéri e pénzt ölni ebbe

Válasz:

A pszichológus azt mondja, amit maga is érez legbelül, csak nincs ereje egyedül megvalósítani. A pszichológus az, ami a kövéreknek az edző, a boldogtalanoknak a pap, a kishitű férfiaknak a hivatásos lányok. Csak az első lépés nehéz, utána már megjön az ember önbizalma :) Hajrá!
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Nem hárítok

Tisztelt Szakértő!

Sajnos az egész életem magányban telt el 24 évesen nem volt sose semmilyen emberi kapcsolatom, ezért kérdezem hogy mit tud nyújtani egy pszichológus nem kötekedésképp

Válasz:

Kedves Kérdező, isten ments, hogy az jöjjön le, hibáztatom. De azt gondolom, ha fel akarja törni a magányát, erre egy "hivatásos" a legjobb partner. Ha mondjuk hasonszőrűeknél keresne gyógyírt a problémáira, gyanítom, hogy általános önsajnálatba fulladna a dolog. Ezért nem szeretem a különböző "csoportokat": az ilyesmiből általában gittrágás lesz. Még egyszer szeretném leszögezni, ha szóba áll egy pszichológussal, maximálisan hinni kell benne, és bízni. Különben kidobott pénz és remény. Szóval, arra kérem, higgyen a saját értékítéletében, és teljes szívvel álljon oda a mellé. aki szakemberként megoldást jelenthet. Illetve, arra kérem, maradjunk kapcsolatban, számoljon be a fejleményekről :) Barátsággal
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

De mit segít

Tisztelt Szakértő!

Mit segít a pszichológus az itt a fő kérdés, mert ugye csak tanácsokat ad de azt egy barát is tud igaz nincs barátom de végül is ugyanazokat mondja nem? 

Válasz:

Nekem úgy tűnik, elhárít minden együttműködést. Barát vagy pszichológus, édesmindegy, az a fontos, hogy elfogadja őt segítőként :) Jó lenne, ha kollektívában gondolkodna, ön nem egy magányos harcos.
Megnézem a kérdést

Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza

Szóval

Tisztelt Szakértő!

Köszönöm válaszát, tehát akkor ne menjek pszichológushoz, magam oldjam meg a helyzetet? 

Válasz:

Kedves Kérdező! Éppen hogy nem ezt mondtam. Azt szerettem volna sugallni, hogy ha már választ egy "személyi edzőt", akkor kötelezze el magát iránta. Olyan nincs, hogy az ön együttműködése nélkül ő majd megoldja a dolgot. Tetszik, nem tetszik, ebben a helyzetben áthelyezte az irányítás jogát az ő kezébe.
Megnézem a kérdést

Összes kérdés

Jelentkezzen szakértőnek!

Ismerje meg szakértőinket!

Tegye fel a kérdését!