Orvos Válaszol
Szakértői adatlap
Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró
53 kérdésre válaszolt
Kategóriái: pánikbetegség, szorongás, stressz, depresszió
Szakterülete: pánikbetegség, szorongás, stressz, depresszió
Bemutatkozás
„Az 50+ negyvennél kezdődik”
Tóth Gábor Ákos
író, gyászterapeuta, anti-aging mental stylist
egyéni és csoportos konzultáció
Bejelentkezés: 06 30 964 2260
Ahogy telnek az évek, lassul a pörgés, lassul a tempó, s egyre többet morfondírozunk azon, honnan hová jutottunk. Kik voltak a társaink, s kiket vesztettünk már el, s ki lesz a következő, aki itt hagy bennünket? Az öregedés óhatatlanul felértékeli az időskor értékeit, kezdjük jobban megbecsülni saját öregeinket… ha még élnek. Megpróbálom megosztani mindazt a fájdalmasan megszerzett tapasztalatot, ami az engem ért tragikus esemény kapcsán megfogalmazódott bennem. Úgy gondolom, ez segíthet azoknak, akik hajlandók megállni a nagy rohanásban, és elgondolkozni a fel sem tett, vagy az eleddig elhessegetett kérdéseken.
Ha elmúltál negyven, és úgy érzed, kezedben tartod az életedet, kezdj el kételkedni ebben, mert valószínűleg a nagy önmegvalósításban elkövettél jó néhány hibát. Itt az alkalom, hogy korrigálj, mert később nem lesz rá lehetőséged: az öregség alattomosan magába süppeszt, mielőtt felocsúdnál.
Tóth Gábor Ákos szakirányú könyvei:
Elengedlek végre… Nézzünk szembe a halállal! (2010, Sanoma Budapest Kiadó, 168 p.)
Nézz szembe a koroddal! (2011, Sanoma Media Kiadó, 200 p.)
Családrobbanás (előkészületben)
Legutóbbi válaszai
Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza
Miért vonzom be a balszerencsét?
Szép napot!
Az utóbbi időben nagyon sok negativ dolog történt meg velem, amit egyre nehezebben birok elviselni. Ebben az évben kezdődtek komolyabban, bár ezeken kivűl is elég sok rossz történt;
Márciusban szinte kirúgtak a munkahelyemről próbaidő lejárta után, konkrét magyarázat nélkül. Azzal indokolt az irodavezető, hogy olyanok jutottak a fülébe, ami miatt nem akar már velem dolgozni. Olyan szerződést iratott velem alá, és olyan volt az indok, amit ha tovább vittem volna, szerintem nem szabályok szerint történtek. Beszéltem volt kollégákkal, és ők sem tudtak pontosat, vagy ha ők kérdezték az irodavezetőt, mindig mást mondott. Bár előtte is éreztem, hogy valami baja van velem. Én ott jóban maradtam az emberekkel, és ugyan azokat műveli ott egy lánnyal, amiket velem, és már nincsenek is jóban. Egyszerűen nem tudom elképzelni mi volt ennek az oka. A szerződést is azért irtam alá, mert el akartam onnan tűnni, megalázva éreztem magam. Ezt nagyon nehéz volt feldolgoznom. Ezután visszamentem kereskedelembe dolgozni, ahol diákként voltam, ott szerettem lenni az emberek miatt, mai napig ott vagyok. De ott is nehezen birom, 12 órán keresztül fizikai és szellemi munka, egy csicsának érzem magam. sajnos nagyon sok a rossz indulatú ember, ráadásul a fizetés sem túl jó...
Október végén bele tolattak a kocsimba, ebben az időszakban két munkahelyem is lett, a kocsim szinte nélkülözhetetlen volt. az is megviselt, másfél hónap volt mire visszakaptam a kocsim. Ezzel egy időben elkaptam az új páromtól - akivel egyébként boldogan élünk jelenleg, nem volt megcsalás, ő az előttem lévő partnerétől szedte össze- a szemölcsös nemi betegséget, -aminek nem jut eszembe a neve ahogy irok- most próbálok túl lenni rajta. Ahogy elhoztam a kocsit, beletolattam egy nőbe... nem lett nagy kár, festék jött le, itt az előzővel ellentétben én vagyok a hibás, vállaltam is a felelősséget. Lehet nem nagy dolog, de november végén eltűnt a telefonom; nem csak az emlékek vesztek oda, hanem fontos telefonszámok, adatok, a sulimmal kapcsolatos anyagok(suli miatt még diákhitelt vettem is fel), internetbank. Mire visszamentem, eltulajdonitották, voltam a rendőrségen, polgármesteri hivatalban, okmányiroda, városgondnokság, még a BKK-n is érdeklődtem. Ma meg... átvertek az egyik munkahelyemen 115 ezer forinttal, saját pénzem is ven benne. Buta voltam, de olyan hitelesen adta elő magát a nő, olyanokat tudott a főnökömről, hogy elhittem. Most rohangáltam rendőrségi feljelentés miatt. Egész nap sirtam. Nem tudom, hogy lehettem ilyen buta. Mindemellett 2 barátnőmmel és egy barátommal is összevesztem, mert beléjük fáradtam.
Itt vagyok, pénztelenül, fáradtan, betegen, nincs időm semmire, úgy érzem felesleges minden amit csinálok. 2019-ben depresszióval kerültem kórházba, ahol súlyos depressziót és borderszindrómát is megerősitettek. Nem birom ezt az egészet, mindennap csak a munka, a házi munka, az iskola, megyek a pénz után, eredménytelenül. Segitek nővéremnek,mindenkinek. Csak megyek és megyek. Ma azon gondolkodtam, hogy vonatra szállok, és ahova érkezem új életet kezdek, de ez a jobbik ami eszembe jutott, egyébként a halál gondolatával játszadozom... Egy semmi vagyok, sikertelen, buta, lassan 24 éves semmi ebben a szar világban... Nem tudom mit tegyek...
Válasz:
Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza
Bántom magam, ha szomorú vagyok.
Nem tudom mi lenne a megoldás. Ha konfliktusba kerülök általában rosszul viselem és ilyenkor sírnom kell, de ugyanakkor elkezdem magam bántani éppen azzal ami a kezembe kerül(toll,penge) akkor mindig elmúlik a folytogató érzés a mellkasoban. És a gyűlölet átveszi az irányítást. Úgy érzem sírni gyengeség így inkább elfojtom azzal hogy bántom magam. Emiatt sokszor vann pánik rohamom. És van, hogy már csak a nyugatóhoz tudok nyúlni. Illetve már 4 napja nem ettem szinte semmit, de nem is vagyok éhes. Mit tegyek ez ellen?
Válasz:
Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza
Pánik, szorongás
Tisztelt Szakértő!
Az elmúlt napokban folyamatosan minden gondolatom az elmúlás körül forog. Rettegek attól, hogy elveszítem a hozzám közel állókat, legyen az akár ember (pl. szülők, idősebb rokonok), akár állat. Folyton csak arra gondolok, mi lesz a halál után, miért hal meg az ember stb. Folyamatosan erről a témának próbálok utánaolvasni, pedig tudom, hogy ártok vele magamnak. Az utóbbi napokban rendszeresen sírtam, és folyton gyerekkori emlékeket idézek fel magam előtt. Hogyan lendülhetnék túl ezen a problémán?
Válaszát előre is köszönöm.
Válasz:
Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza
Lehet két ilyen ellentétes dolgot érezni egyszerre (öngyilkosság és halálfélelem)?
Kedves Szakértő!
25 éves nő vagyok és már évek óta nem tudok mit kezdeni egy érzéssel, pontosabban inkább kettővel.
Egyrészt szoktam öngyilkosságra gondolni, másrészt félek a haláltól.
Ez a kettősség egyáltalán összefér? Most ez hogy van akkor, mert én már nem értem. Ez két teljesen ellentétes dolog. Egyáltalán normális dolog ezt érezni?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel:
G.
Válasz:
Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza
Lehet, hogy ez depresszió?
Jó napot! 16 éves vagyok, és Psoriasisom van, nagyjából fél éve. Nagyon energikus fiatal voltam, azonban mostanában kezdem teljesen elveszteni a kontrollt. Egy ideig teljesen normálisnak éreztem, hogy néha vannak rosszabb napjaim, viszont mostanában teljesen reménytelennek érzem magam, nem kötnek le azok a dolgok, amikben eddig örömömet leltem. Teljesen kedvetlen vagyok, fáradt, étkezési zavaraim vannak (néha nincs étvágyam, máskor pedig rengeteget eszem), és rengeteget alszom. Egyre rövidebb az az idő, amikor jól érzem magam, vagyis jó kedvem van, ilyenkor elkezdek valamit csinálni, de jön egy kattanás, és teljesen befordulok megint. Eleinte azt hittem, hogy a kamaszkor, vagy most a karantén miatt van, és ha újra emberek közé mehetek, akkor megváltozik, de nem így van. Nem vonz, hogy elmenjek bulizni, nem vágyom társaságra, és kezdek aggódni. Nem akarok rögtön az orvoshoz rohanni, mert nem tudom, érdemes-e, vagy csak túlreagálom. Lehetséges, hogy enyhe depresszióm van?
A választ előre is köszönöm!
Válasz:
Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza
Szorongás, ocd vagy más
Tisztelt Doktor Nő/Úr!
Kb egy éve kezdődött, hogy negatív gondolatok minden ok nélkül eszembe jutottak. Leginkább korán reggel vagy estefele. Ezek fajtájukban különböznek, de lényegük ugyanaz: Mindegyik a pánikkal áll összefüggésben. Ha stresszesebb az életem pl vizsga miatt akkor gyakran de ha nem akkor ritkán tapasztalom ezt. Vajon csak az idegkimerültség okozza? 3 munkahelyem van, játszom színházban az két próba egy héten, karitatív szolgálataim vannak abból is kettő plusz az egyetem. Cikkeket kell írnom ezen felül két laphoz és rengeteg a beadandóm. Ön szerint ez az oka hogy ilyen állapotba kerültem, vagy ez már OCD?
Azért vagyok bizonytalan mert időnként nagyon nehéz máskor pedig könnyű elleneállni a rossz gondolatoknak. Ilyen pl.: Minden légvételkor bacilusokat lélegzek be vagy ha nem pislogok pánikrohamom lesz, vagy nem tudok sokáig elaludni mert zavar ahogy hallom a légzésem. Leszögezném tudom hogy ez ostoba dolog sose volt se lesz emiatt pánikroham. De a gondolat gyötör ami néha nagyon erős fejfájást okoz és égő gyulladt érzést a homlokomon bent. Néha nagyon rossz mert kimerülök.. egy csomó ilyen van... Megtisztelne véleményével, tisztelettel: Zoltán
Válasz:
Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza
Fogamzásgátló - negatív érzések
Tisztelt Doktor úr/nő! 2 héttel ezelőtt írtam már Önöknek a problémámról, ami azóta sem szűnik. Szeptember 21-én hagytam el a fogamzásgátló tablettát (Dienorette), melyet 10 évig szedtem. Előszőr Chloet, majd Belarat és végül a Dienorettet. Hormonproblémáimra írták fel anno (hirzutizmus), sajnos férfi hormon túltengésben szenvedtem. Utánna kiderült inzulinrezisztenciám is van. A férjemmel kisbabát szeretnénk, ezért hagytam abba a tabletta szedését. Az abbahagyás utáni első héten különösebbet nem tapasztaltam, kicsit kedvetlen voltam és az emésztésem nem volt az igazi. A 2. és 3. harmadik hétről ez már nem mondható el. Negativ gondolatok, érzések lettek urrá rajtam amik befolyásolták a mindennapjaimat. Állandó rossz érzések, gondolatok, kedvetlenség, ingerültség, halál félelem, szorongás, gyomorideg. A férjemhez sem tudok azóta úgy viszonyulni mint előtte. A menstruációm egyébként október 21-én megjött és 26-án múlt el. Júliusban házasodtunk össze, szeptemberben voltunk nászuton minden a legnagyobb rendben volt, mint a friss házasoknál. Szexuális életünk sosem volt olyan felhőtlen, mint az esküvő utánni időszakban. Most viszont egyszerűen nem tudom megmagyarázni mi történt október eleje óta, vagyis a tabletta elhagyása óta. Nem kívánom a szexet, nincs ő hozzá hangulatom. Néha olyan érzések törnek rám mintha egyik pillanatrol a másikra elmultak volna az érzéseim iránta. Ami elképzelhetetlen. Lassan kezdek belebolondulni ebbe az érzésbe. Nem tudok semminek sem igazán örülni azóta. A hormonok ennyire összezavarhatják valaki elméjét? Mert másra nem tudok gondolni, mivel a tabletta abbahagyásáig nem volt semmi probléma, jó kedvű voltam és boldog. Nem történt köztünk semmiféle konfliktus, sőt az égvilágon semmi sem, ami miatt ilyen érzéseimnek kellene lennie. Forduljak nőgyógyászhoz vagy ki tudna ezen segíteni? Több fórumon olvastam, hogy vannak olyan nők akiknél ez előfordul a tabletta abbahagyása után, de engem ezek az érzések már kikészítenek. Teljesen kétségbe vagyok esve, hogy mi történik velem.
Köszönöm válaszukat előre is.
Válasz:
Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza
Genetika
Tisztelt Szakértő!
Erről van tanulmány? Én jobban hiszek a génekben, hiszen az extrovertált-introveetáltság velünk született
Válasz:
Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza
Hivatásos
Tisztelt Szakértő!
Köszönöm ismételten válaszát, lehet az segítene egy hivatásos ha már így mondta egyébként miért lesz valaki gátlásos félénk lehet ilyennek születtem?
Válasz:
Tóth Gábor Ákos - gyászfeldolgozás - író, újságíró válasza
Köszönöm
Tisztelt Szakértő!
Egy pszichológus csak beszélget velem ugye? Gondolom ilyeneket mondd majd hogy menjek kondizni meg ilyenek, járjak közösségbe. Szóval nem tudom megéri e pénzt ölni ebbe
Válasz: